2010. november 2., kedd

Nesze nekem Halloween!

Michaela Rupprecht / pixelio.de
Èvek óta utálom ezt a napot. Nem mások örömét irigylem, a saját nyugalmunkat féltem, ugyanis nehéz előle elbújni. Résztvenni nem kívánok benne, mert nem érdekel, nem találom értelmét. Meghagynám a keltáknak és az amiknak, ott ezt értékelik. Nekem had ne kelljen. A happy halloweenes üdvözletektől, meg az ilyen hülye kérdésektől, hogy "hogy ünnepled idén a halloweent?" a falramászok. Miért ünnepelném? Ez egy ünnep talán? Nee. Tessékengembékénhagyni!
A gyerekem (ahogy a többi is a korosztályából) az elmúlt 2-3 évben lelkesen várta ezeket a napokat, nem értem el nála semmit se a folyamatos morgásommal, és a halloween ellen viselt bősz hadjáratommal. A gyerek kérem gyerekből van, neki ez az este a minél nagyobb mennyiségben begyűjthető édességet jelenti, így fontos! Csapatostól, szülői erősítéssel járják a beöltözött kölkecskék a környéket és tudják, hogy ezen az estén nyugodton be lehet csengetni mások ajtaján, a hülye Süßes sonst gibt´s saures! (édességet, különben lesz keserüség!) mondatokkal és a népek megajándékozzák őket cukival, csokival. 
 
2 éven át kísérgettem a fiamat ezen az elcseszett estén és nagyon hülén éreztem magam az összes ház előtt, ahova a gyerekek becsengettek. Miért kell vadidegenekhez menni tarhálni? Erre a kisfiam mindig azt mondta, hogy anyu, te ezt nem érted, ez tök jó!  
Fifikásabbak közölték, hogy ha nincs vers, akkor nincs ajándék, szóval egy-két idióta rigmust meg kellett tanulniuk a gyerekeknek. (Az első évben fogalmam se volt róla, hogy ilyen szövegek egyáltalán léteznek .... ) Hozzánk is jöttek gyerekek, több mázsa édességet "dobtunk" ki nekik, ami meg kell mondjam, nem egy fillérbe került. Külön bevásárlást rendeztünk e célra, szinte szeretettel válogattuk ki az édességeket a fiam szakértésével, mégis mi az amit a gyerekek annyira szeretnek! Aztán rájöttem, hogy elcsesztük, mert összekevertük ezt a "jeles ünnepet" ha-ha-ha :) a Mikulással. A Bounty, meg a többi szelet csoki a túlzás kategóriáját feszegette, nem kellett volna. Ugyibár azt hittem, hogy csak az ismerős gyerekek jönnek errefelé, nekik szántam az ajándékokat.  Arra a hatalmas népvándorlásra, ami volt, nem számítottam. A fiam és barátai által "zsákmányolt" cuccokat aztán át kellett néznem (ahogy az erdőben szedett gombát is megmutatjátok a gombaszakértőnek), mivel a több éve lejárt, illetve már élő lakóval (fujjj) rendelkező csemegéket kukázni kellett. Szégyellje magát az a felnőtt, aki ilyenre képes, a lejárt, romlott édességet adja a gyerekeknek, ahelyett, hogy maga enné meg! :)) Volt olyan évünk, amikor úton voltunk, csak késő este érkeztünk haza. Hát a lépcsőházunkban a bosszúból mindenfelé szétszórt rízsszemek nem igazán tetszettek. Okos kis gyerekek a még okosabb szüleikkel bosszút álltak! Azon, aki nem nyitja ki az ajtaját, bosszút kell állni! Èdes nem? 
Idén még messzebb mentek. (Mert pssszt, köztünk maradjon, de lehúzzuk a rolókat, azt játszuk, hogy nem vagyunk itthon. ;) ) A kapucsengőt benyomták és leragasztották celluxal, had szóljon! Had zengjen a ház, tanuljon belőle mindenki, a halloween egy csodálatos ünnep, tessék mindenkinek résztvenni benne!  Később magasról tettem a látszatra, felhúztam a rolót, nem érdekel. Aki akarja láthatja, hogy itthon vagyunk, de NEM nyitjuk ki az ajtót és slussz! 2 kislányördög a kedves szülők asszisztálása mellett nyomta tele lehullott falevelekkel a postaládánkat. Apuka a háttérben karbatett kézzel, jólesően köpködött és mosolyogva várt a kis rémségekre. Tudtam volna jól valagbarúgni. Csak úgy. Halloweenesen.  A környék füstszagban úszott a hülyegyerekek (már nem a fiam korosztálya, idősebbek) petárdáitól és hallottam dobogó, menekülő lábakat is több ízben. Egy pali a szomszéd házból eredt kétszer is menekülő sátánok, ördögök után, "pofátlanság, mégis mit képzeltek, mit műveltetek az ajtóval, azannnya ...!!" El tudom képzelni, hogy ha nálunk 10-évesek rízzsel és falevéllel állnak bosszút, mit művelhettek a petárdás kamaszok. 
Szóval ez a bajom a halloweennel. Ha ki akarok belőle maradni, nem hagyják. Ez pedig baj. Ezért utálom.
Halloweenről a jövőben se akarunk tudni csak a Hallo Wien!-ről  (a kifejezés nem saját kreáció, volt Bécsben egy ilyen nevű rendezvény) az, jó lenne! Ahogy jó lenne Bécsbe visszaköltözni, de addig is marad a sóhajtás: Hallo Wien.... 
A helyi újságban megjelent egy hozzám hasonlóan "lelkes" újságíró tollából egy cikk, a halloweennel kapcsolatosan. Véleménye szerint az amikon már bosszút álltunk, mivel napjainkra már majdnem minden kicsi luknak (falu) van saját Oktoberfestje és ez elég. Hogy ez miért bosszú? Az Oktoberfest azzá, amivé kinőtte magát az minden, de nem ünnep! Sokan kívánják hozzám hasonlóan a hátuk közepére. A témáról külön szót fogok ejteni. 

Marion / pixelio.de 

1 megjegyzés :

Reka Janaky írta...

Nagyon jó, Andi!
Külön élveztem a szülőkről írtakat.
Nálunk is volt ugyanis hasonló (Aprószentek), de ott a szülők inkább a fék szerepét töltötték be. Igaz viszont, hogy pálinkával is kínálták a gyerekeket, okozva ezzel, hogy a hírük előbb jutott haza, mint ők. Ekkor léptek "akcióba" a szülők. Ezt a töklámpásos halálmegvetést azonban én sem értettem soha. Ez nekem túlzottan amerikai. Valahogy nincs fogalmam róla, hogy ezek a gyerekek másnapra hogyan állítják át magukat a gyertyafényes, virágos csöndes bánatra....