A pechszériáról konkrétan 2. rész

Az előzőekből kiderült, hogy vállalkozásunk egyik sarkalatos pontja Herr Sepp, akiről az operáció hetében csak annyit tudtunk, hogy váratlanul többet nem ébredt fel. (Azóta már magához tért, de még mindig az intenzív osztályon fekszik, nem tudni hogyan tovább.) El lehet képzelni a helyzetünket Seppel kapcsolatosan. Ha ő nincs, nekünk befellegzett. A hozzá kapcsolódó munkáink nem frisskeletűek, mindegyik mögött hosszú hónapok előkészítő munkája fekszik, a részünkről is komoly anyagi befektetéssel. Ha Sepp nincs, akkor nincs tovább. Örültem a szerencsének ami végre hozzánk szegődött, de ez az öröm korai volt. :(

De folytassuk a pechszériát! Ez a történetem újkeletű, nincsenek a múltba nyúló szálai. 

Kb.1 hónappal ezelőtt megkeresett bennünket egy pali, akinek legyen a neve Wolfgang S. Wolfi az egyik ingatlanos hirdetésünkre lett figyelmes és arról további információkat kért. Telefonhívások, egyeztetések ide-oda, kezdte érdekelni a felajánlott telken kivül, az egész terület. Semmi gond! A szóban forgó telkek tulajdonosai egytől-egyig partnerek voltak, kis vacillálás (áron való rágódás, anyu, apu, rapiduval történő megbeszélés) után megegyezés született, készek az értékesítésre. Wolferlnek fel lett ajánlva egy személyes találkozó az irodában, ahol minden dokumentációba betekintést nyerhet, meg természetesen megbeszélhetik a további kérdéseket. Wolferlnek köszönte, erre nem volt szüksége, azt mondta neki elég, ha  a felmerült kérdéseit tisztázzuk az illetékes hatóságoknál és az ezekkel kapcsolatos határozatokat, információkat átküldjük neki emailban, mást nem kell tudnia. Apus kicsit gondterhelt volt, valami zavarta az ügyben. Legelőször is azt furcsállotta, hogy miért akar valaki 1,5 millióért üres telkeket felvásárolni, amik ráadásul még nem is építési telkek!? Ez nagyon sok pénz ahhoz, hogy egy bizonytalan kimenetelű üzletbe belefeccoljuk. Ez alatt azt értem, hogy a terület egyelőre nem áll területrendezési tervek alatt, nem is eleme az önkormányzat, az építési hatóság rövid-, ill. hosszútávú beépítési terveinek. Magyarul: nem lehet tudni, hogy lesz-e belőle valamikor építési terület, és ha mégis, akkor mikor? Bár szóbeli ígéretek elhangzottak az önkormányzat részéről, de konkrétum semmi. Ha realizálódna a business, úgy Wolferl több milliót keresne a befektetésén. Apus a zavaró gondolatait azzal próbálta elűzni, hogy talán Wolferlnek nagyon tuti, befutó tipp áll a rendelkezésére, erre alapoz. 

Telt az idő, az üzlet egyre komolyabbnak nézett ki, kezdtem újra elhinni, hogy vége a 7 éve tartó hajólékelésnek. Persze arra is gondoltam, hogy az ártó szellemem csak elfordult és Gott sei Dank nem vette észre ezt a lehetőséget, így van reményem arra, hogy ezt megússzuk! Ahogy Bächer Iván Algíriáról szóló írásában olvastam, a tiltott alkoholhoz hozzá lehet jutni a bárokban, sőt, elvitelre is adnak el. A tütüt újságpapírba csomagolják, úgy kerül a zacsiba. "Ùgy látszik, nagy Allah hatalma, de az újságpapíron az ő tekintete sem képes általhatolni." :))))

Erre gondoltam a gonosz szellemem kapcsán. Miért is ne? Miért kell neki mindent észrevennie? Kipróbáltam, ha nem beszélek a terveimről és főleg nem élem bele magam, akkor nem történik semmi rossz. De amint elkezdek róla gondolkodni, beszélni, amikor már csak egy hajszál választ el az eredménytől, akkor megjelenik. Közbelép. Ès vigyorog, vigyorog a képembe.

Wolferl megbízást adott nekünk az adásvételi szerződések elkészítésére, a közjegyzőnél történő lebonyolítás szervezésére. Ekkor már egy kicsit csúszott, mert az adótanácsadójával többször át kellett rágnia a teendőket. Kicsit később úgy döntött, hogy nem ő veszi meg a telkeket, hanem a gyerekei. Ezt adózási dolgokkal indokolta, van ilyen  boney-m, nincs gond. Aztán kezdődött a tilitoli. A közjegyzős termin előtti utolsó napon érkezett tőle egy telefonhívás, közölte, hogy baj van, mert a gyámhatóságnál a bírónő megbetegedett és csak ő tudja kiadni az engedélyt. Egy hét múlva már lesz, akkor megy hozzá.  De akárhogy is van, a telket mindenképpen meg szándékozzák venni! Ha problémás lenne az engedélyeztetés a gyerekei részére, akkor ő lesz a vevő a feleségével. Egy héttel később a bírónő nem volt a hivatalában, mert szabadságra ment. Eddig minden hihető végül is, mert az itteni hivatalnokok tényleg így működnek. Saját tapasztalatból tudom, hogy simán kiadják az információt, hogy kihez kell jönnünk mondjuk a jövő héten szerdán, de az már nem érdekli, hogy a kolléga a következő  héten szabadságon van. :))

Visszatérve Wolferle, kezdett mocorogni a vészharangom, de nem akartam elfogadni a pali szándékát kétségbevonó gondolataimat. Ilyen nem lehet! Miért csinálna valaki egy ilyen cirkuszt végig, mi az ami motiválja? Személyes bosszú? De kitől és miért? Meg mi abban a jó, ha nem látja a csalódott ábrázatunkat, nem tudja learatni a babérokat? À, ilyet nem csinál normális ember, ez nem lehetséges! 

Annyit javasoltam, hogy írjunk már egy rövid emailt neki, említsük meg a bonyolítások, változtások és az időveszteség miatt egyre bizonytalanabbá váló eladóinkat és kérjük meg Wolfit, a vételi szándékának visszaigazolására, amivel mindenki újra megnyugodna és tisztán látna. Azt meg se említettük, hogy mennyi munka, szaladgálás, utánajárás van már benne az ügyletben a részünkről is, hiszen ez természetes! Ezekhez az üzletkötésekhez még nagyon minden kapcsolódik, de ebbe nem akarok belemenni, mert nagyon szakmai, és másnak unalmas. Egy biztos, a meghiúsult üzletek ilyen volumenben már mindenképpen anyagi veszteséggel járnak.

Az emailt 2 hete pénteken küldtük el Wolfinak. Válasz soha többé nem érkezett. Telefonhívás se. Telefonját nem veszi fel, üzenetünkre nem válaszol. Csak egyszer próbáltuk meg felhívni és egy sms-t küldtünk, amiben udvarisan választ kértünk tőle. Az üzenetben már megelőlegeztük az "abból indulunk ki, hogy tárgytalan" lehetőségét, de nix.. Pedig én továbbra is szeretném megkérdezni, hogy miért? Apus szerint teljesen felesleges, ő ugyan nem hívja fel ezt a majmot. Ez van és kész.

A miértet a mai napig keresem, de nincs válasz. Ki ez az ember? Tud aludni? Nem bántja a lelkiismerete? Nem érzi, hogy kicsit túllőtt a célon? Esetleg pszichopata? Konkurrencia? Bosszú? De könyörgöm miért? Fogalmam nincs..... de, lassan tényleg olyan érzésem van, hogy az árral szemben úszom. Velem minden és mindenki csak szembejön. :) Ennek okaira pedig állati kiváncsi lennék!

Gerd Altmann / pixelio.de