2011. január 7., péntek

Csomag Magyarországról

Az anyutól. Az ilyen csomagok felbontása előtt azért mindig van egy kis izgalom, kiváncsian várjuk mit sikerült az anyunak újra küldenie. Nem, nem a megbeszélt és megrendelt cuccok miatt izgulunk, hanem az improvizatív részek miatt. :) Ebben felülmúlhatatlan. Tudjuk, hogy jót akar, de tényleg néha a küldemények láttán a röhögéstől (jobbik eset) és a megdöbbenéstől nem tudunk megmozdulni. 
Èvek óta folyik közöttünk a csata és a meggyőzés arról, mi az amire feltétlen szükségünk lehet. Az anyu még mindig úgy gondolja, hogy ebben a szegény Németországban nem jutunk hozzá se fokhagymához, se paradicsomhoz és ungarische paprikához. Hát küld.  Nem egyet-kettőt, hanem úgy rendesen megméri. Ha már egyszer küldi. :) Ahogy tököt is hozott egyszer magával. Nyáron autóban. A tökinek nem lett volna baja, ha természetes valójában hozza magával, de lereszelten és mélyhűtötten esélye se volt szegénykének a túlélésre.
Kaptam már sok "klassz" kis pulóvert, passzentos pólót (sajnos jelenleg nem 38-as a méretem, el lehet képzelni milyen előnyös nekem egy testresimuló cucc) .....  majdnem sírtam rajtuk. FELESLEGES. Kidobott pénz. 
El lehet képzelni a csalódottságot mindkét oldalon. 
Az anyu szomorú és mérges, hiszen ő csak jót akart, és nem igaz hogy randa az a pulcsi és ölég nagy, ki gondolta volna, hogy ennyit híztál és mit kő ebből ügyet csinálni, majd felveszed "kabátalá".  
A másik oldal én. Csalódott és ideges, hiszen annyiszor, de annyiszor mondtam, hogy nekem ne vegyen semmit se, nem egyforma az izlésünk! A ruhaneműt fel kell próbálnom, az, hogy "ócsó volt", az még nem elég indok arra, hogy megvegye. Ha szorít, vagy viszketek benne, vagy egyszerűen csak k....va ronda, akkor nem kell!!! Es ezen nem kell megsértődni, ezt el lehet kerülni azzal, hogy tényleg nem vesz meg minden olyat giccset (lakásdísznek becézett toszásokat brrr)  cuccot, amit nem kértünk. 
A 10 éves unokája a technika jelenlegi állásával maximálisan lépést tartva, a computervilágban szerzett ismereteivel, a felszerelésével már az egész lépcsőházat megelőzte, biztosan nem fog örülni a Dörmögő Dömötör különszámának, amelyikhez járt 240,-Ft-ért egy jó kis PC-játék. Nem, nem kell a gyereket megkérdezni, én mondom, hogy felesleges. Nem fog neki örülni! Hiába mondta az újságos, hogy jó kis játék, sokan megvették az újságot direkt ezért, Te légyszíves ne vedd meg!! Tedd inkább el a lovettát és a többi meg nem vett praktikus ajándék árából vegyél inkább kislányodnak még egy könyvet amiért könyörög, vagy egy Unicomot, teszem azt Wilmoskörte pálinkát! :) Az is van itt a Metróban, de annak legalább örülünk! :)
A Dörmögőék sorsa ekkorra azonban már beteljesült, mivel már rég megvette. A telefonban esetleges alternatívaként említi, de már késő. :)
Szegény anyu, milyen dög vagyok, hogy ezt leírom, hiszen ő tényleg csak jót akar, de nem jól csinálja. 
A decemberi csomagban (3 táska!) aztán sokminden volt. Amiknek nagyon örültem, azok a megrendelt könyveim, az újságok. A kis csecsebecséken, karácsonyi díszeken túltettem magam, nézzük a többit. A kezembe akadt  egy zacskó, az alján már erősen mozgásba indult barna letyekkel, a közepe felé valamik. Bele se mertem szagolni. Nem értettem miért küld nekem datolyát, soha nem ettem meg, utálom. Kiderült, nem datolya volt, hanem aszalt szilva. És nem érti, hogy azt miért kellett kidobni?! 
Kaptunk olivabogyót is bebee. Eredeti zacskós spanyol importot, egy magyar boltból. Erre ritkaság bizony. A nürnbergi olasz nagykerben és az zöldségesnél friss, még "gőzölög" az olivabogyó magában, vagy a hasában töltve ezzel-azzal, de hol van ez ugyibár zamatában az eredeti spanyol-magyar tescós sparos sós vízben úszó társától?
Ès ott bújt el az egyik táskában a nagybetűs "AJÀNDÈK" ami állati vidám perceket okozott nekünk. Hálaisten az anyunak is a telefonban. Hahotázásunkat hallva, ő is elkezdett nevetni rajta. Tudjátok mit kaptam a hideg téli napokra? 
Egy cicanadrágot!! 
  Folyt a könnyem a rötyögéstől. Elképzeltem felvéve, viselve, vakarózva ....  egy álom!! :)))
 
 
Cicus kötött kérem és "kellemes szintetikus műszálból" (otthonkák testvére) keverték. Az anyag egyik nagy előnye, hogy ha sokáig dörzsöljük cicust a fejünkhöz, a keletkező elektromos feszültség miatt fel tudjuk vele állítani a hajunkat! A többi előnyét sajnos nem ismerem.  :)
A mérete 2-es. Mihez képest ugye? A mosása és a szárítása babra munkának tűnik ezért azt hiszem felkínálom.
Kell valakinek egy cicagatyesz? Divatos zöld színű és még soha nem hordott. Nem is lesz!
Ha nem kell senkinek, lesz ami lesz, megpróbálom .... talán nem tiltanak le ......
1....2....3.....Ebay! :))))

8 megjegyzés :

4Gyerek írta...

ühümmm...Nagyanyám (az apai) vót ilyen. állandóan kötött izékkel lepett meg. aztán nagy meglepettségemben fel sem bírtam venni. ha pl. nem szintetikus, nem kötött, akkor jó lehet autót törölni, régi időkben port, cipőt törölni, padlót felmosni (ugyi akkoriban nyista vót az ilyen irányú extrák jelenléte).
Na szóval ebay....a képek tökéletesen megfelelnek. De igyekezz, nehogy lejárjon a szezonja :D

Edit írta...

Ez a "kabàtalà"-s szòveg nagyon tetszett, jòt ròhògtem nagyon rajta!

Akkor ezek szerint a pulcsikàt csak akkor szabad felvenni, amikor nem olyan helyre mèsz, ahol majd nem veszed le a kabàtot..hogy ne szègyenkezz..lènyeg, hogy melegn tartson! :DD


Bùszke lehetsz anyukàdra, ilyen anyucik sajnos màr nem sokàig lesznek! :(

Az enyèm nem szokott csomagot kùldeni, mert nem kèrem meg rà, inkàbb otthon pakol fel bennùnket mindenfèle fùldi jòval, maga fòzòtt baracklekvàr, stb.. az òcsèm pàlesza, ilyenek.

Katalin írta...

De jó Neked, hogy van még anyukád, aki "megörvendeztet" mindenféle földi jóval.
Kívánom, hogy még sokáig nevess és mérgelődj miatta.

írta...

a "kabátalá" nekem is tetszett nagyon. És most már elárulom, hogy Te voltál az egyik kedvcsináló, hogy végre rászánjam magam, hogy bejelentkezzem a facebookra, hogy végre olvashassam az írásaid én magam akkor és úgy ahogy én akarom. :-) Szóval egy jó tanácsot szeretnék adni: csak jó barátokkal oszd meg az írásaid, nehogy bombát robbantsanak ellened (pl: Anyukád, exfőnökasszony témákban) :-) Amúgy nekem is az apai nagyanyám csinált ilyesmiket, nemtől, kortól függetlenül osztogatta a családon belül a különböző helyekről összeszedett ruhaneműket függetlenül attól, hogy kellett-e nekünk vagy sem. De a jó szándék természetesen nála is meg volt. És ez volt a lényeg... (és hát nem tudhatjuk, hogy ennyi idősen vajon mi milyenek leszünk a saját gyerekeinkkel, unokáinkkal)

Andrea írta...

Kormi látod? Mindenkinek van egy aranyos kis nagyija, vagy anyuja aki meglepetésekkel szolgál. :)

Andrea írta...

Edit köszi! Az anyu féle pakkok nem postán érkeznek ám (bele is rokkanna a díjba :) ), hanem vele személyesen, vagy ahogy most is, egy aranyos (szintén Nürnbergben élö) ismerös hozta el öket.

Andrea írta...

Kedves Katalin, nagyon szépen köszönöm!!

Andrea írta...

Szia Èva!! :) Eltartott egy ideig, amire rájöttem kit is takarhat a név. Nagyon örülök a soraidnak!
A tanácsot is köszönöm, megfontolom. Lehet kiveszem ezt a történetet, de az is lehet, hogy hagyom. Tudod pont ez a nehéz, az egyensúlyozás. Mi az amit eláruljak, kiteregessek magamról, mi az amivel nagyon kéne vigyázni. En ebben nem vagyok jó. A közlésvágyam irdatlan groß, és nagyon szívesen mesélek. Ha valaki bántani akar találhat rajtam másképp is fogást ..... nem tudom ... Ez a történet se az anyut hívatott lejáratni, dehogy is, csak be szerettem volna mutatni az ilyen ajándékozásos lemezek mindkét oldalát! Pusztán szatirikusan, viccesen.
Fönökasszonyságot (Schatzit) pedig meg nem találja senki, nem lehet beazonosítani. A jogait nem sértem, véleményem pedig még mindig nem változott meg róla. :)))

A blogom a facebooktól teljesen független, nem értem amit írtál. Ahhoz, hogy olvashasd, nem kell a FB-on regisztrálnod!
Viszont ha már ott vagy, az isten hozzott! :)