2011. január 6., csütörtök

Megihletve a régi Győr által - Jobbrabalra

Köszönet "Régi Győrnek" az ötletéért, aki a Facebookon ezzel a névvel egy szenzációs csoportot indított. Válogatott felvételeket ad közre Győrről, a kedvenc városomról. Majd mind fekete-fehér (1930-1970 között készültek), és a látvány rajtuk sokszor szívbemarkoló. Régi emlékek, utcák, terek, járművek, egykoron élt emberek, valamint már általunk se nagyon ismert épületek. Helyszínek, házak, amiket az idő és a történelem már rég elfújt.
Egyfajta időutazás, a kedvesebbik fajtából.
Győr volt és marad a Városom. A legkedvencebb kedvenc. A kötődésemet ehhez a helyhez már nem lehetne eltépni se szép szóval, se erőszakkal. :) Nem is akarom, de higyjétek el, ha akarnám se menne, a gyökereim túl mélyen vannak a földjében, túl sok mindent történt velem ott. A mai napig is töltekezem a régi emlékekekből.

A képek nézegetése közben természetesen egy csomó régi sztrori ugrott be, amik közül sokat csak lesütött szemmel pironkodva, vagy éppen széles jókedvvel hahotázva lehetne, szabadna csak elmesélni, hát itt van mindjárt egy a vidámabbak közül. Főszereplője az egyik Kazinczy utcai épület. Az épület földszintjén működő egység, a Gül Baba presszó.

1990 környékén járhatunk, már létezett Győrben a Meki, vagy ahogy neveztük, a Fincsi. (hogy mitől volt fincsi ez a műanyag kutya kaja nem tudom, de arra emlékszem, hogy itt "illett" akkortájt mindenkinek megjelennie, sikknek számított). Szombatonkénti programunkhoz általában szervesen hozzátartozott a régi (akkor még nem egyetem) Műszaki Főiskola aulájában tartott diszkó. A bulit a Fincsiben kezdtük (brrr) majd a barátainkkal együtt elindultunk a fősuli felé. Szép hosszú, hülyéskedéssel, vigyorgással teli menet volt ez a belvárosból, a Révfalusi hídon át ... előre menve, lemaradva, a többiekkel egymást keresgélve.  Feltűnt, hogy a kor akkori divatjának megfelelően a barátaink (meg fog ölni, de leírom: a Ferikéék :) ) a mekis üditőspoharat valahogy mindig magukkal vitték, iszogattak belőle, de a legesleginkább feltűnő jelenség, a széles jókedvük volt, ami percekkel később megmagyarázhatatlanul kerekedett. Nem értettük. 
Amikor aztán már jó sokat szórakoztak a naívságunkon, végre maximálisan kiélvezték a szitut, megszántak minket, elárulták a titkot. A Güll Babába tértek be feltünés nélkül, ahol szenzációsan olcsó a tütü. Az ott vásárolt kommersz (szigorúan! :)) ) barack landolt aztán a mekis narancslében. A koktél szívószállal történt fogyasztása után érthető volt a napsütéses hangulatuk. :))
Nem tudtuk elképzelni, hol az a Güll Baba?! Mivel utcanevekből nagyon gyatrán áltunk (legfőképpen én), nekünk aztán hiába is mondták, hogy a Kazinczy utcában, egyből visszakérdeztem, hát az meg hol van??
Ekkor született meg a Güll Baba új neve, és maradt a mi kis őrült társaságunk részére továbbra is, mindörökké: A JobbraBalra.   
Ez a név a lüttyőknek (khmmm :) )  szóló helymeghatározásnak indult: hát mész a Baroson a Kisbarosig, aztán ott jobbra fordulsz, mész egy kicsit tovább, aztán balra! Èrted? Jobbra, aztán balra! Ott van a presszó. Jobbrabalra. :)

Jobbrabalrában szigorú rend uralkodott. Először kassza, elmondva, beütve, kifizetve a rendelés, majd a kapott blokkal a következő sorbanállás a pultnál. A kasszás hölgyet Margitkának hívták. Hozzánk képest jóval idősebb volt, de valamiért a fiúk nagyon kedvelték. Margitka szerette a Hubertuszt. A fiúk elmondása alapján a következő jelenet szokott lejátszódni a Jobbrabalrában. Sor a kasszánál. Sorrakerülés. 
- Helló fiúk!
- Csókolom Margitka! 2 fél barackot kérek.
- Rendben, még valamit?
- Margitka, játszik a Hubi?
- Játszik fiúk!
- Rendben, akkor még Margitkának egy fél Hubertuszt!
- Köszönöm fiúk!
Aztán blokk ide, blokk oda, italok kiadva, egy részük a pocakokban, más részük a mekis üdítős letyekben landolva. Margitka egy hajtásra kiitta a Hubiját és dolgozott tovább serényen. :)

Soha többé nem tudtam azt mondani, hogy Güll Baba, és állandó vigyorgás jött rám, ahányszor csak elmentem a presszó előtt. A kérdést: "Játszik a Hubi, Margitka?" a mai napig  nem felejtettem el, ilyet nem is lehet. . 
Drága Margitka, így utólag és ismeretlenül is: Egészségére!

3 megjegyzés :

Edit írta...

Tòkaranyosak az ilyen emlèkek, èn bàr nem gyòri vagyok, hanem kicsit messzebb, kecskemèti..(nekùnk is vana fb-on ilyen vàrosos oldalunk), nemrèg szùlinapomra meg egy règi kèpekkel teli kònyvet kaptam.

Milyen èrdekes feliratok voltak a mùlt szàzad elsò felèben a hàzakon, az ùzlet nevèben benne volt a tulaj neve, stb.. XY ès fia pèksège, stb...
Egy idòutazàsra nagyon szìvesen befizetnèk..:)

Névtelen írta...

Kedves Andrea!

Köszönjük, ezt a vidám visszaemlékezést!

Üdvözlettel:

A Régí Győr (szerkesztői)

Anikó írta...

Nekem az a presszó a mai napig "A nagyfüggönyös". Óvodás koromban neveztem el, nem is írom ide, az hány évvel ezelőtt volt. Sokszor ehettem ott Dobos tortát. Később, suli után egy puncs-vaníliára is gyakran betértünk.