Múzeumi hiradó 3 - Nürnberg Industriekultur Museum

Nagyon le vagyok maradva ezzel a blogírással, mondhatni egyáltalán nem vagyok naprakész. A megválaszolandó levelek is csak gyűlnek-gyűlnek ...  Rengeteg mondandóm lenne, mesélnivalóm, de ahogy a Hahó Öcsiből ismerjük: Időőő, Öcsikém, nincs időőő!!! :))

Mindegy, majd megpróbálok belehúzni.

Ismét múzeumoztunk januárban, mégpedig a Nürnbergi Iparkultúra Múzeumban jártunk. Ez is egy kicsit kedvenc helyünk, már többször végigjártuk a termeit. 

Már a kiállítás első termében szembesülhetünk a régi idők lehetőségeivel. Bajorország 1851-52 közötti iskolastatisztikája érzésem szerint készülhetett volna 1920-30 -közöttig akár Magyarországon is.

A képen látható körön színekkel ábrázolták az arányokat.

Piri: Az egyszerű munkások, cselédek, alkalmazottként dolgozó iparosok, parasztok gyerekei túlnyomórészt csak elemei iskolába járhattak. Az én Fürtikémnek (nagymami) is csak 4 elemije van, de okosabb és bölcsebb nálam.

Sárga: A középosztályból származó családok gyerekei (csak nagyon ritkán alsóbb osztályból valók is)  juthattak el a reáliskolákig, közgazdasági iskolákig, technikumokig. Ezen osztályhoz tartoztak a vállalkozó iparosok, kisebb üzemek tulajdonosai, középbeosztású alkalmazottak, hivatalnokok.

Halovány sárga: A felsőbb osztályhoz tartozó diplomások, magas beosztású alkalmazottak, hivatalnokok, vagyonos vállalkozók, nagybirtokosok gyerekeinek aztán szabad volt az út a humán gimnáziumig, latiniskoláig, felsőbb lányiskolákig. 

Az információk felett áll egy kérdés. Mit gondolnak a látogató gyerekek, milyen lehetőségeik lennének, ha az akkori (1850-es) években élnének? Hova járhatnának iskolába, mit engedne meg a szociális helyzetük? 

Körbenéztünk egy régi osztályteremben is. Jópofák a padok, én is még ilyenekben ültem, bár akkortájt még bele is fértem. 

A katedrán, a tanár széke mellett álló kis fehér valami hogy mi lehet? Arra gondoltam bili, de a többiek (familia) kinevettek. A párom szerint köpőcsésze. Erre én is kinevettem őt, bár tudtam, hogy igaza lesz. :))

Menjünk tovább .....

Ugye tudjátok, hogy imádom a sört, aminek a kultusza az én családomban virágzik. :) A Nürnbergi és a környékről való sörök kitűnőek, minőségi sörök! A müncheni sör az ittenieknek (akik már a jó sörökhöz vannak szokva) nem ízlik. Nem arról van szó, hogy a müncheni sör rossz, dehogy! Csak arról, hogy a frank sör lényegesen finomabb.  

Nürnberg a sörrel kapcsolatosan komoly kultúrával és múlttal rendelkezik, ezt támasztja alá az alábbi kép is:

 A szöveg alapján:

"Régi tradiciója van a sörkészítésnek Nürnbergben. Az első sörfőzéssel kapcsolatos előírások a XIII.századból származnak. 1800-ban csak Nürnberg régi belvárosában (Altstadt) 34 sörfőző működött!

Az 1868-as iparűzési szabadság bevezetésével kialakultak az ipari sörfözdék. A nürnbergi Linde cég hűtőgépei forradalmasították az iparágat. A népességgel együtt nőtt a kereslet. 

Az egész világra kiterjedő sörexportot tekintve, Nürnberg magasan a legelső volt a Bajor városok között. Aztán a konkurrencia nyomása és a koncentráltság (nagyhal megeszi a kishalat) eredményeképpen a sokszínű Nürnbergi Sörfözdék világa mára már csak történelem."  (fordítottam: Èn :) )

Èn a "kincsekkel":

Akar valaki borzongani? Helyes!  Akkor vessünk egy pillantást egy fogorvosi rendelőre! :) 

Na, mi az ami ismerős? Nem tudom, én nagyon sok elemét ismertem fel "sajnos". A szék, a köpőcsésze, a herkentyűk! Szerintem a 70-es években pont így néztek ki a fogorvosi rendelők. Manapság megállnák a helyüket a szellemvasútban is. 

.... a múzeumról szóló beszámolót, a következő bejegyzésben még folytatom!