2011. január 18., kedd

Múzeumi hiradó 4 - Nürnberg Industriekultur Museum /utolsó előtti rész/

Most jön az a rész, ami a lányoknak kevésbé érdekes, bár én ott töltöttem el a legeslegtöbb időt, nem is akárhogy, szájat tátva. :) Ez pedig az 1FCN sarok.  
Jó volt megnézni összefoglalókat a régi meccsekből, lehetett mosolyogni a régi sportruházatokon, inkluzíve frizurákon. :) 

Sajnos az összes felvétel nem csal mosolyt az arcunkra. Ùgy értem a magyar arcokra. A lejátszható filmek között szerepel az 1954-es VB összefoglalója is. Vérzik a szív, borzasztó, de ez volt az a bizonyos világbajnokság, ahol az a fantasztikus magyar válagatott a Bern-i döntőn kikapott a németek csapatától.  Németországban ezt a döntőt a Berni csodaként, azaz "Das Wunder von Bern" emlegetik. Ìgy egyszerűen. Csoda. :)
Különben az Aranycsapat tagjainak nevét, élükön Puskás Öcsivel, a focival kicsit is tisztában levő németek mind, egytől-egyig ismerik, maximum nem tudják kiejteni. :) Rettenetesen jó érzés a róla, az akkori magyar csapatról szóló szép szavakat hallani.  Viszont ezt a "Berni csodát"  lassan-lassan nem bírom hallani. :) Kínzás! Rengetegszer adják a TV-ben, a fénye (sajnos) nem kopik.
Mindennek tetejében a 2:0-ás magyar vezetést követően Max Morlock, az egykori 1FCN játékos rúgta be a németek első gólját. Vele indult a lavina ... 

A múzeumban ez az egyik ínyencség. Vitrin mögött kiállítva:
 

A döntőről készült összefoglalóban sajnos csak három gólt láthatunk: a három német gólt. :( 

Max Morlock vitrine (majdnem vitrinyje -t írtam :)  mellett áll egy másik, benne a kapuszseni Heinrich Stuhlfauth simlissapkája.  Róla korábban már itt írtam. 
Stulfauth jellemző viseletei közé tartoztak a szürke pulóverek és a simlissapka. A kapuban is ezeket hordta.
Jól van, vége a focinak! 
Huhuuu, csajok! Most már Ti is visszafordulhattok! :) Bemegyünk egy korabeli kocsmába, jó? Mit isztok? Micsodát???? Milyen ásványvíz?!? Nürnbergben vizet akartok ínni? Hát nem figyeltetek az előbb?
Na, akkor ki kér még sört?

A következő állomás a "Beszélő konyha". Egy forgószinpadra állítottak fel három konyhát, egymástól elválasztva. A legelső konyha az 1800-as évek vége feléről, az elektromosság előtti időkből való. A következő kép (fordul tovább a díszlet) már 1900-ból való, a házban lakók nagy örömére, bevezették az áramot. A harmadik, az utolsó színhely ismét a konyha, mégpedig 1930-ból. Mit mondjak, pure luxus! :)) 
A főszereplők: a mosógép és a sparhelt. Kettejük párbeszédéből lehet megtudni milyen volt az élet azokban az időkben. Mikor kelt a cseléd, hogyan intézték a "úrnővel" a tennivalókat. Szegény lányt nagyon sajnálja a mosógép, ugyanis előző nap, késő éjjelig vasalnia kellett gyertya (vagy petróleumlámpa?) lángja mellett.
Maguk a főszereplők is változnak, alakot váltanak. Az alábbi képen, a bal alsó sarokban látható mosómasa 1930-re kicsit azért átalakul. :) 
1930-re már a szolgálólány sorsa is rendeződőtt, ugyanis elment gyárimunkásnak. Ezzel rendes fizetése lett és ami nagyon fontos, szabályozott munkaideje! Nem úgy mint az úrnő nassságánál ugyibár. :)
..... jé, még mindig nem értem a végére! De ma már nem is fogom tudni befejezni, ugyhogy holnap jövök ismét! 

4 megjegyzés :

4Gyerek írta...

sört? nekem, nekem. csapoltál?

Andrea írta...

Naná! Neked igen! :))

4Gyerek írta...

yessss!!!!!

Edit írta...

Nekem is jòhet a söröke, egy nekem, egy meg a zuramnak..:D
Ha jòl làtom, az egy varrògèp az asztalon, èn is egy règi Singer-en tanultam meg varrni, na nem azèrt, mert olyan vìn vagyok, hanem mert valami règi nagynènje apunak odaadta..Az règi làbbal hajtòs, ciràdàs, vas alkotmàny.:)