2011. január 29., szombat

Múzeumi hiradó 5 - Nürnberg Industriekultur Museum

Lassan, de biztosan a végére érek! 
A kiállítás kommunikációs része felé közelítünk. Èrdekes. Nekem főleg a képeken is jól látható gyönyörű kék szín tetszik! :)



Aztán végre odaértünk a számítógépekhez, irodagépekhez, amik közül természetesen nem a legújabbak a legérdekesebbek, hanem a múltat idéző ősrégi csotrogányok. 
A régi, izomfejlesztő (ezekhez a mechanikus alkatrészekkel működő csodákhoz kellett egy kis kraft a leütéshez :) ) írógépek közül 3 kipróbálható. Figyeltem, nemcsak az én kisfiam, hanem kivétel nélkül az összes gyerek, illetve felnőtt kipróbálta őket, tetszettek mindenkinek. A gyerekek érdekes módon nem nevették ki ezeket a herkentyűket, ellenkezőleg! Èrdekelte őket. 
a sor végén azt kérdezte a kisfiam, hogy hol az Enter, hogy váltson sort? :)
Aztán régi ismerőseimre bukkantam egy állványon! Nem röhögni, de Ascota  elvtársnővel, illetve egyik Optima unokahugával én magam is dolgoztam 1984-ben a legelső munkahelyem kereskedelmi könyvvelésén! Ilyen asztali számológépek (négyműveletes) álltak nekünk kiskezitcsókolomoknak a rendelkezésünkre. Hangjuk volt az biztos. 
Kérem szépen, a számítástechnikai forradalom hajnalán én  még ilyennel dolgoztam ! Megjegyzem még ma is menne, simán, vakon le tudnám ütni a számokat. Ùgymint az írógépen, a számológépeken is van "alapsor", a 4,5,6. Ezen van három ujjacskánk és innen mozdulnak el le-fel. A jobb kéz kisujjával kell leütni a "motor" billentyűt, ami mára már nevet változtatott Enter-re. Emlékszem ügyvitel-technikán külön vettük a "tizes" és a "nemzetközi tizes" számbillentyűzetet. A különbség csak a nulláknál van, azt kell tudni megkülönböztetni. Nekünk profiknak khmmm, elég egy pillantás és máris vettük az adást arról, hogy háromnullás billentyűje is van. Az agyunk szétosztotta az információt a kéznek és az ujjaknak. 
Az R+ és R- már nem tudom mit jelent, lehet nem is volt az enyémen ..
# = számolás kizáró billentyű (dátum beadására például)
* = végösszeg
= részösszeg


Aztán megláttam őt:
..és felvihogtam, mivel eszembe jutott, hogy az én nagyon szeretett régi főnöknőm még egy hasonlóval szorozta ki az eladott mennyiségek után fizetendő adót. Ùgy dolgozott vele, mint a villám. Tolta a bizbaszt jobbra, vagy balra nem tudom, a lényeg, hogy a megfelelő helyiértékváltáshoz mindig egyet tovább. Aki még nem ismerné ennek a karos, tekerős számológép működési elvét, annak elmondom. A karokkal beállítjuk a szorzandót számot. A tizedesekre tessenek vigyázni! Aztán indul a szorzás. Ha mondjuk 35 a szorzó, akkor először háromszor tekerünk teljes kört (hátrafelé indítva) a jobboldali pirosvégű karral, majd a mozgatható izét egyel jobbra léptetjük és ott ötször tekerünk. Az a szám ami felül a kijelzőn megjelenik, az az eredmény. Ugyebár a szorzás nem más, mint ismételt szorzás.
Az osztás pedig ismételt kivonás. Osztani is lehet a kis okossal, ilyenkor visszafelé kell tekerni. Amikor csenget, akkor hoppá, üzen! Azt üzeni, hogy már nem volt meg az osztandó összeg teljesen a számban, tehát vissza! Egyet vissza kell tekerni és helyiértéket kell egy tosszantással váltani. Itt újra tekerés visszafelé a csöngetésig. :) Az utolsó csöngetés után vissza kell egyet tekerni, az a szám a maradék.  (azt hiszem, de már az osztásban nem vagyok teljesen biztos, 18 évesen láttam ilyet utoljára) . 

Aztán megtörtént a csoda. Selejteztek a cégnél. Ùj gépek érkeztek, asztali elektronikus számológépek, már memóriával. Örültem nekik nagyon, de az én drága (iszonyúan jó humorral és emberséggel megáldott) főnöknöm nem osztotta az örömömet. Mi az, hogy memória?? - kérdezte. Tecccik tudni ..... Néni az tök jó, mert a résszorzatok eredményeit egyből gyűjthetjük a memóriában, nem kell külön összadnunk! 
Mit csinálni, a hol??? - nevetett rám
Hagyjatok békén ezzel az agyrémmel! Nekem ne mondja senki, hogy gyorsabban és pontosabban lehet dolgozni ezekkel a miattam "memóooriás" izékkel, mint az én kis tekerősömmel! :))
De a főnökség nem ismert kegyelmet elvették tőle a tekerős lieblingjét.  Kénytelen volt áttérni az újra, de egyből határozott. Csak a szorzást csináltatja meg vele, a részösszegeket beüti az Ascotába! :))  Nehogy félreértsétek, ő egy szenzációs nő volt, okos, intelligens, ez csak annak a példája, hogy mennyire nehéz áttérni valami másra. A tekerőssel kenterbevágott bárkit gyorsaságban, pontoságban, ez tény, valószínüleg ezért ragaszkodott hozzá.

Megtetszett ez a gép. Ilyennel soha nem dolgoztam, nem ismerem, a fotót, csak a mellette levő szöveg miatt készítettem. Azon Bill Gates 1981-ben elhangzott mondata áll, miszerint 640 kb elég kell, hogy legyen mindenkinek. :)))


Az ígéretemet, miszerint   történet végére érek, és végre kijövök ebből a múzeumból nem fogom tudni betartani, mivel elfogyott az időm. Még egy érdekes téma hátravan, aztán istenuccse kész!

2 megjegyzés :

Edit írta...

Hàt ezek nagyon jòk1
èn is dolgoztam mèg otthon az irodàban òsrègi kurvanehèz ìrògèppel, meg olyasmi szàmològèppel, ami papìrcsìkot adott ki, na ez kellett az ellenòrzèshez.De olyan fònòknòd-fèle szàmològèpet èn sem làttam, tudod mire hasonlìt? Mikor gyerek voltam a 70-èvekben, ilyesmit, csak jòval nagyobbat hasznàltak a boltos nènik a kasszànàl.Csòròmpòlt, csattogott, mindent csinàlt..:)
Most meg elèg a vonalkòdòt elhùzni, oszt annyi..
Andrè enter-es kèrdèse tetszett! A gèp jobb oldalàn volt egy fèmkar, azt kellett megràntani, haha..

Andrea írta...

Edit köszi! :) Olyan régi durvanehézzel (Optima) tanultunk a közgázban gépírás órán. Rengett az épület a 10-perces tesztek alatt. :)))
Jól emlékszel, régen a pénztárgépek is karosak voltak, én is la´ttam még öket.

Nem is tudom hol olvastam, valaki írta, hogy az osztályában a gyerekeknek (MP3-as, meg Ipodos generació) beszélt a kazettás magnóról. El se tudták képzelni mi lehet az. :)) Megpróbálta elmagyarázni, érthetövé tenni, de kábé annyi sikerrel, mintha mondjuk a rokkáról beszélne. :))