2011. január 26., szerda

Kezdők a konyhában sorozat: mustáros flecken

Mi a fene legyen vasárnap a falat? Valami, amiből nem lesz grimaszolás, sértődés, valami, ami mindkettőnknek, különböző konyhákon felnőtt embereknek tolerálható, ízlik,  a főzése közben nem kapok dühromatot (gyakran előfordul) és a gyerek is megeszi. 
- Egyszerű! Kniedla (krumpligombóc) valamilyen sülttel, illetve Schäufelével! Ahogy Bajorországban ez vasárnaponként tradicionálisan szokás! -vigyorgott apus mint pék kutyája a melegkiflire.
- Neeeeeeee! Tiltakoztunk ketten is.
- Sniccccci! - kiáltott fel a kisfiam, a rántott husira célozva.
- Ne már megint! - torpedózta meg apus szomorúan az ötletet.
Hogy én ezt már mennyire, de mennyire unom, el nem tudjátok képzelni. Nem esszük ugyanazt, nem szeretjük ugyanazt, egy pokol ez a főzöcske, főleg nekem, aki amúgy se szeret/tud főzni.
Aztán beugrott az ÖTLET. Még soha nem csináltam, de már hallottam róla. Hama-gyorsan utánnakerestem a receptjének a neten és megnyugodtam. Nem tűnt túl bonyolultnak. 

Közöltem a femilivel a remek ötletet. Mustáros flecken!  Csak a nevét mondtam magyarul, máris döbbent csend fogadta a bejelentésemet. Fleckem van nekem is az ingemen, viccüt a párom, tekintettel arra, hogy a Fleck szó németül foltot jelent. 
Miután a szuper poénért megdícsértem ;, következett az örök opportunista, a gyerekem.
Borús arccal, összevont szemöldökkel ízlelgette a kifejezést.
- Ùgy érted husi, amin mustár van? 
- Öhöm ...
- De milyen husi?
- Sertés.
- És finom?
- Szerintem igen, én szeretem. De még soha nem csináltam. Majd vasárnap kipróbáljuk jó?
Láttam a rettenetet a kisfiam arcán. :) Pillanatokon belül készen állt az ötletével:
- Anyu én nem tudom, de mustáros hús??? Egyáltalán nem hangzik jól, ilyet még soha nem is csináltál .., muszáj mindenképpen velünk kísérletezned?! Lenne egy ötletem! Karácsonyról van még 50 euróm amit ajándékba kaptam, meghívlak benneteket! Menjünk enni valahová, én fizetek! :)))
Percekig hahotáztunk.  

Vasárnap akkor is mustáros flecken volt az ebéd. Megettük. Jó volt. Na ja, olyan mustáros hús. Csak tudnám mi legyen a jövő héten? 
Ami  biztosan nem lesz, az a párom álma, a kedvence: Schäufele Kniedlával (Kloß-szal). Nem lehet megérteni, hogy vágyhat valaki egy ilyenre, amikor ott az a finom kis rántott szelet rizzsel! De ő azt nem szereti, inkább valami frank ételt enne ................. és újra visszaértem a történet elejére. :)
 Népeink konyhája, avagy: Elválaszt a gyomrunk!
 Schäufele Kloß-al fotó:Wikipedia

5 megjegyzés :

4Gyerek írta...

hajajj....én is készülök mustáros husit készíteni. eddig össz-vissz 2x volt, elsőre bazi nagy maceraként éltem meg, másodszor már gyors voltam. kíváncsi vagyok harmadszorra megbukom-e belőle, nem első eset lenne ami harmadjára a legpocsékabb.
német konyha szerintem magyar gasztroban edzett gyomornak nem egy főnyeremény.

Edit írta...

Schäufele: ez mifèle szerzemèny? A kèpen làtom hogy valami hùsfèle, tàn oldalashoz hasonlìt.

A fehèr kolbàszròl mèg mindig vàrom a beszàmolòd..:D
Tudod, amit az uramèk ettek az Octoberfest-en.:( Brrr..

Andrea írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Andrea írta...

Editkém ha ismerném a húsok nevét magyarul, könnyebb lenne! :)) Egy biztos, röfiböl van. A konektororrú "vállából" készül. Fogalmam sincs mi az a rész magyarul. Az a tarja?
Az anyu egyböl felismerte (ö ugyanis profi! fözni is tud, meg minden egyebet amit egy igazi anyuci tud) meg is jegyezte, hogy jé de muris, itt a ....... -t (ö mondta mi a hús neve, de én már akkor elfelejtettem) így vágják, a csonttal együtt? A bürkét is rajta hagyják, bevagdossák és az az egyik "lelke" a Schäufelének, annak ripi-ropinak kell lennie.

A Weistwursttal majd még jövök. :)

Andrea írta...

Kormi, ugy van! :)) (a német-magyar konyhás megállapításra gondolok)