2011. március 1., kedd

Egy szép kis mese, egy majdnem igazi történet

Moziban voltunk. Èn is, és ez tényleg kivételes alkalom, mivel nem szeretem a mozit. Az egyik helyi mozitól (Admiral) az ott regisztrált gyerekek minden évben köszöntő kártyát kapnak a születésnapjukra, benne egy ingyenes mozilátogatásra és egy gyerekmenüre (pattogatott kukorica+üdítő) jogosító utalvánnyal. A jegy, csak a születésnapi előtti, ill. utáni hétre érvényes, érdemes kihasználni.

Miután az Andrénak is megérkezett a küldemény, egyből megkukkeroltuk, milyen filmeket játszanak, de elcsüggedtünk, egyik se csigázta fel az érdeklődésünket. Aztán mégis, hurrá rátaláltunk egyre! Végre már nem rajzfilm ;), meg nem is amerikai hiperszuper háromdimenziós eksön, csak egy egyszerű történet, egy német film.

Der ganz grosse Traum - azaz a Nagy álom (vagy a hatalmas álom, vagy az igazán nagy álom )
A történet a futballról szól és egy tanárról, Konrad Kochról aki 1874-ben elhozta Angliából Németországba a focit. Egy rendkivül bájos történet!

1874. Németországban császár bácsi uralkodott. Az iskolákban az akkori időknek megfelelően dúlt a hazaszeretet, a dicső háborúról való zengedelem, és persze mindenek felett fegyelem.
Egy fiatal tanár Konrad Koch érkezik a Braunschweiger-i Martino-Katharineum iskolába, angol nyelvtanárként. Koch éveket töltött Angliában, kiválóan beszél angolul és délutánonként persze teázik.
Ez idő tájt Németországban akkor még sehol nem tanultak angolul. Minek? A császári csapatok előbb-utóbb úgyis leigázzák az angolokat, akikröl a gyerekek ezt tudják:
Az angolok barbárok, mert: 
- nyershúst esznek borsmenta mártással brrr!
- elveszik a többi ország négerét!
- és nő náluk a császár!

Konrad Koch más mint az akkori tanárok. Az egyetlen, aki még mosolyogni is tud, ami fel is tűnik a gyerekeknek.
"Die Schüler sind verwirrt. So einen Lehrer haben sie hier noch nie gesehen. „Lächelt der etwa?“, fragt ein Junge. „Vielleicht eine Kriegsverletzung“, antwortet sein Sitznachbar."

A gyerekek össze vannak keveredve. Egy ilyen tanárt még soha nem láttak. "Csak nem mosolyog?" - kérdezi az egyik fiú. "Talán egy háborús sérülés" - feleli a padszomszédja.


Az alábbi filmrészletben többek között láthatóak és hallhatóak fenti kijelentések, Koch első találkozása az osztállyal.

A nemes, illetve gazdag családból származó fiúkon kivül van egy kis proletárgyerek is az osztályban (egy édes kis pofa), akinek az élete a történet elején még elég nehéz. A többiek megpróbálják kiutálni. Koch megismerteti a focival az osztályt, amibe természetesen a gyerekek beleszeretnek. A focival nemcsak az angol nyelv ismerete érkezik, hanem gondolatok reformálódnak a srácok fejében. A fairplay, a teamspirit életre kell! 
A focit az iskolában természetesen betiltják, Kochnak mennie kell ..... nem mondok mást. Meg kell nézni a filmet! 

Hogy miért majdnem igazi a történet? Mert valódi adatokon alapul, valóban részben az igazi Konrad Kochnak köszönhető a németországi futball megteremtése, de nem egészen a filmbeli történet alapján. A film  szabad fantáziszárnyalása a történet írójának, amire csak azt tudom mondani, hogy hála neki! Egy édes kis történet, régen nem élveztem ennyire mozit!
Psszt! Es bőgtem is rajta! 
Szívből ajánlom!
kép: www.spielfilm.de

Nincsenek megjegyzések :