2012. január 19., csütörtök

Röviden

Addig is, amíg Évgyűrűék válaszolnak (naivitásom határtalan), meg amíg összeszedem magam az Anyukám miatt ....had mutassam meg az egyik kedvencemet, ami jobbá tesz pár percet az életemből.

Az anyukám tegnap a kérésemre újra bekerült oda, ahova pedig nem kívánom: a kórházba. Sajnos nekem elég a hangját hallani és máris tudom nagy a baj. Az elmúlt pár napban kétségbeejtő volt ez a kis hang.....a beszéde is. Ahogy a hírek is az állapotáról. Kénytelen voltam. :-(
Az egyetlen lehetőség sajnos akkor is a kórház, az otthonban nem tudnak gyógyítani, ott csak vigyáznak rá. 
Hála ég, ma délutánra kiengedték, visszakerült az otthonba. A felturbózó infúziót megkapta, nem volt miért tovább bent tartaniuk, nincs terápia. :-(
Határtalanul boldog voltam az miatt, hogy kiengedték, bár ez sajnos nem jelent semmit, úgy értem túl jót, mivel nem igazán van remény gyógyulásra, a stagnálással se biztatnak, nekem akkor is megnyugtató .... ismét időt nyertünk.
3 hete volt utoljára kórházban, most megint, ..... nem tudom mit hoz a holnap.
Egyfolytában félek.
Nekem van anyukám, mindig is volt. Talán most egy kicsit beteg, de az anyukák nem hagyják el a gyereküket soha!!! 
Csodák pedig vannak!
Vagy mégse?

A jelenlegi helyzetet nem akarom se elhinni, se elfogadni.
Nem tudom folytatni ..... nincs hozzá se erőm, se megfelelő szavaim, szeretnék most csak ennél a zenénél maradni:

2 megjegyzés :

Ábrahámné Éva írta...

Bízzál benne hogy meg gyógyul anyukád .

Andrea írta...

Èva, el se tudom képzelni másképpen.... ezért is szenvedek a valóság láttán és hallatán.