2012. június 14., csütörtök

Segítsetek!

Az anyukámat a rendszeres infúziókkal (hála az összes orvosnak, ápolónak, gondozónak) újra felébresztették a Csipkerózsika álmából, drága szivem visszatért a tudatosságba, visszatért közénk, hozzám. 

Elmondhatatlan érzés ám az, hogy újra tud beszélni, hogy esténként már őt is kérhetem a telefonhoz és nemcsak az állapota után kell érdeklődnön a lányoknál az otthonban.  :-(
Szellemi vetélkedőt sajnos még mindig nem tudna nyerni, ez a hanyatlás a betegség velejárója, de nem érdekel, boldog vagyok. Számomra azzal, ahogy az anyukám rám néz, hogy lát engem, hogy érti, hogy ki vagyok, ahogy azokat a barna, meleg kis szemeit rám emeli, és még arra is képes, hogy válaszoljon, mindezzel megtörtént a csoda! Két hónappal ezelőtt, az utolsó előtti utamnál zokogva hagytam el az otthont, olyan szörnyű állapotban volt, azt hittem utoljára látom. Ehhez képest a jelenlegi állapota fantasztikus! Ez sajnos nem javulás, nem a betegség múlt el, csak (dehogy csak!), az állapotán enyhítettek.

Nem tudok eléggé hálás lenni annak a győri belosztály dolgozóinak, az orvosoknak, a nővérkéknek, mindenkinek, aki részese volt ennek a csodának! Ezek az emberek tettek azokra a tényekre, miszerint  "előrehaladott ...", meg "nincs terápia", meg "nem tudunk mit csinálni", az anyukámat visszahozták az életbe. 
Köszönöm.

Viszont az anyunak most lett igazán borzasztó, a tudatosság visszatértével érzi és érti igazán a betegségét az állapotát. Mivel a 30 kg körüli testsúlya, illetve a korábbi lábműtétjének következtében a mozgás, sőt, egyelőre még az ülés is teljesen kizárva, így szegénykém az ágy rabja.
És ez szó szerint értendő.
Fekszik rendületlenül, napközben felemelt fejtámasszal, de akkor se lát mást, csak vele szemben a falat.... nekem pedig megszakad a szívem.

Szeretném, ha az anyukámnak, aki bár továbbra is ágybanfekvő, de már nyitott szemekkel és nyitott elmével (kb. 85 %-os). ne csak a sárga falat kéne bámulnia. 
Jó lenne egy tévé. 
A tévét ő is szeretné - az más kérdés, hogy mennyire kötné le .... bizonyára nem úgy mint bennünket, de akkor is .... Szeretnék egy tévét az anyukámnak.

Ehhez viszont szükségem lenne segítségre. Nem kell megijedni, nem pénzt tarhállok, a kivitelezéshez keresek segítőket, amihez nekem sajnos hiányzik 650 km, plussz néhány csavarhúzó, csavar, tipli és fúrógép.  

A tévé, amit elképzeltünk kb. 61-66 cm képátmérőjű, LED tévé. A győri Media Izé honlapján ettől csak nagyobbakat találtam, ráadásul nagyon is el tudom képzelni, hogy Magyarországon nem ez a legolcsóbb szakáruház. 
Segítsetek kérlek! Jó lene valaki, aki ért hozzá, aki le tudná bonyolítani a tévé megvásárlását (én fizetem), a tartó felfúrását, a tévé bekötését és az adók beállítását ........ ne maradjon az anyukám ebben a sivárságban.
Nincs túl jó kedve, azt tudom. Küldtem neki postán egy kis rádiót. Kérdeztem tőle, hogy milyen? Jó a hangja?
- Jó. Nagyon jó. Csak nem hallgatom. Nincs kedvem.... - mondta az Anyukám. :-((
Ezért kell a tévé. Muszáj.
Elterelné egy kicsit a gondolatait, lefoglalná.

Segítsetek légyszíves!

A képek önmagukért beszélnek, bár sokat vacilláltam, szabad-e őket megmutatnom, mennyire tartozik ez a tragédia a nagyvilágra? 
Lehet semennyire, de most nagyon kell nekem a segítség. És a képeken látszik, hogy mennyire .....
Szomorú a valóság, igaz?






Nincsenek megjegyzések :