Húsvét

Kellemes Ünnepeket, a többieknek (a húsvétot hozzám hasonlóan másként értelmezőknek) pedig kellemes lazítást a pár napos szabadság alatt!
Éljen a Nyúl!

Der die das - avagy a kis hárombetűs izék, amiken sok múlik

Sokszor puffogtam a német névelők miatt, egyszerűen roppant idegesítő, hogy egy ilyen kis hárombetűs izén múljon a mondat helyessége. Megtanulhatom a legbonyolultabb német kifejezést, akár még a Verpflegungsmehraufwandot is, de ha nem tudom, hogy a névelője der, akkor máris nem tudom rendesen ragozni és borul a mondat, mert onnantól aztán a többi cucc (például a melléknév) ragozása se fog harmónikázni. Aztán ki is röhögnek. Igazságos dolog ez? Nem mindegy, hogy der vagy die, vagy das? Miért nem lehet valami szisztémát belevinni a dologba, miért nem lehet nőnemű ami nőnemű, hímnemű, azaz der, ami valóban férfiből van és könyörgöm, hagyjuk meg az élettelen dolgokat mind, semlegesnemű das-nak!
A válasz apustól mindig vállvonogatás volt és hümmögés, hogy nem érti hol a problémám, ő az összes kifejezés névelőjét pontosan tudja, szerinte nem nehéz .......(Ha-ha-ha!) És das az, ami das, pont.
- "De miért nem lehetne az összes élettelen valaminek, a dolgoknak, tárgyaknak das a névelője?"
- "Mert nem. Igy jó, ahogy van."

Egy reggeli párbeszédünk a múlt hétről
- "Hu, mindenképpen vennünk kell mosóport!" Gyorsan mondtam, és rosszul. Éreztem, hogy nem stimmül. Megálltam ugyan, de rájöttem, hogy a hama-hama darálásom miatt kitöröltem a kifejezést a festplattémról és fogalmam sincs arról, mi a mosópornak, a Waschpulvernek a névelöje.
Apus kérdeztem ............ő rám nézett vigyorgós lesajnálóan, kezeit olyan, nagyon sajnálom, hogy nem tudod, én nem tehetek róla módon tárta szét. Az arcán kaján vigyorral, meg a "de szivem, hát ordít róla az evidencia, mi lenne más a névelője, ha nem dassal?" kibökte:
- Hát das, mivel dolog! Élettelen! - és jókat vigyorgott, utalva a korábbi állandó felháborodásomra, miért nem lehet egyszerűen das a névelője az élettelen dolgoknak. Végre egy, a kívánt rendszerembe illő darab, én meg nem ismerem fel. Ha-ha..
Még hozzátette.
- "Mi lenne más? Weibliches (nőnemű)? Egy mosópor nem lehet nő. Az pedig, hogy männliches (hímnemű) legyen, az teljesen kizárt. A férfiak és a mosás?! Ez egyáltalán nem férfias. Maradjon csak szépen das!"

Bécsi vicc (18+!)

Egy kis Wienerisch
So macht man Komplimente in Wien
Ein Mann sitzt im Bus, neben ihm eine attraktive Frau.
"Verzeihns ma, dass i sie so anred. Aber ihre Augen san sooo schön, ihr
Gsicht a Wahnsinn, die Hoa a echta Traum und erst die Figur ... sowos
schens hob i no nie gsehn !"
Sie: "Geh, hearns ma auf, sie woin mi doch nur ins Bett kriagn und
schnaxln!"
Darauf er: "Und gscheid sans ano ... !!!

A fenti, amúgy magyarul is létező sutka magyarul:  (Sutka = ha anno nem tanultál oroszul, nem érted. :-)

Igy bókolnak Bécsben 
Egy pali utazik a buszon. A mellette levő ülésen egy rendkivül attraktív nő. 
- "Bocsásson meg, hogy megszólítom, de Önnek olyan szépek a szemei, az arca egy őrület, a haja egy igazi álom, és az alakja .... tudja, ilyen szépet még soha nem láttam!"
A nő válasza:
-Ugyan már, hagyja abba, maga semmi mást nem akar, csak engem az ágyába cipelni!"
Erre a pali:
-"és még okos is!" 

Akit érdekel, az ebből megtanulhatja, hogy mondják Bécsben (és ahogy megfigyeltem Bajorországban is értik) azt, hogy "szeretkezni". Schnaxln. 
A nyelvtudáshoz hozzá tartozik a szleng ismerete is.
Főleg a fontos kifejezéseké!

Hitleri idők 6. - Rendeletek, Verordnungen

Vissza a Dokuzentrum épületében levő kiállításra.

Egy UV-lámpákkal megvilágított folyosószerű részhez értünk. Fehér papírokra nyomtatott törvények, rendeletek tömege.

Ezt a rengeteg szabályt még átolvasni is képtelenség. Ide futottam, meg oda. Csak néhány részletet tudok közreadni, a kék fény nem volt alkalmas a fotózásra.


Volt néhány, kevésbé felszisszenésre okot adó paragrafus:

1. A melegvérű állatok levágása, vérüknek vétele előtt, az állatokat el kell kábítani. (Az állatok leölésénél alkalmazott zsidó rítus ellenében.)
60. A badeni főiskolákra (ekkortól, meg akkortól), nem árja származású hallgatók nem nyerhetnek felvételt. 
68. Zsidó hallgatók nem részesülhetnek kedvezményekben.
69. Táviratok telefonon történő feladása esetén, tilos zsidó nevek használata a betűzéshez.

Aztán a szigorúbbak:
70. A tanári egyesületek nem árja tagjai kizárásra kerülnek.
71. A betegbiztosítókkal együttműködő orvosok közül, a nem árja orvosok tevékenysége befejeződik.  

És egy "gyöngyszem" a Pfalz-i NSDAP (náci párt) Gauleiterétől (körzetvezetőjétől)
59. A zsidók politikai őrizetből elbocsátásra kerülnek, ha: vagy két, az elbocsátást kérvényező személy, vagy az elitéltet betegnek nyilvánító orvos felváltja az elitéltet és helyette bemegy a börtönbe. (azért ez kemény nem? Elnézést, hogy nem megfelelően viselkedek, de ezen tényleg röhögnöm kellett. ) 

A piros színű táblán szereplő infók alapján: a külföldön élő zsidók elvesztik a német állampolgárságukat. A külföldre költözők, a külföldre költözés napjával szintén elvesztik a német állampolgárságukat. 
De mi benne a lényeg? Hát az, hogy az állampolgárság elvesztésével a teljes vagyonuk a birodalomra szállt! Cakk, 250.000 embert raboltak ki így egy éjszaka alatt. A zsidók vagyona, azok halála esetén, ment az államkasszába. 
A zsidók tartozását is regulázták. A német birodalom természetesen csak a vagyon erejéig szavatolt az esetleges tartozásokért. 

A kiállításon ezennel végigmentünk. Persze, sokkal több mindent láttam, mint amit leírtam.Rengeteg kép, rengeteg információ, roppant érdekes.

Ajánlom.

Pályázók 1

Embereket veszek fel. Ez is a munkám része, amit szeretek, mert szép, színes. A színek néha melegek, néha hidegek. Változatosak.
Ma is az volt. A jelentkezők között két fura fiúval.
Konkrétan két trágárkodó pályázóval a telefonban.

Az elsö, a reggeli, egy fiatal versenyző volt. Elmondta, hogy mindenképpen fel kíván mondani a jelenlegi munkahelyén és örömest készül hozzánk, de a jelenlegi kibaszott munkáját még el kívánja végezni.

- Viktor, kérem nem beszéljen így, nincs szükségünk ilyen trágár szavakra. Jó?

Pár pillanat csönd volt a telefonban, szerintem lázasan gondolkodott és kereste a kifejezést, mi lehetett trágár? Mire gondolhat ez a nő, milyen trágár szóra?

Fogalma se volt arról amit mondott. Túllépve a megdöbbenésemen, máris a következő mondatát darálta, sürgetően a konkrétumokra terelte a szót.

Aztán ebéd után a másik.

Felhívtam, hogy átbeszélhessem vele a pályázatával kapcsolatos pontokat. Rosszkor hívtam, ezért megpróbáltunk egy, a beszélgetés lebonyolitására mindkettőnknek megfelelö időpontot megbeszélni. Miután rájöttünk, hogy ez nehéz lesz, a pali nem volt rest, feltette az egyetlen logikus kérdést:

- Hú, hát akkor, hogy a picsába csináljuk?

Néztem csak. Vártam, hogy múljon a hatása … aztán jött is a korrigálás:

….. má´bocsánat.

A hangjában viszont egy szemernyi meggyőződés se volt.

A pályázókat értékelnem kell, vele könnyű dolgom volt. 
D-kategóriás pályázó lett.

D, mint Depp.

Èn se vagyok matyóhímzés, használom is néhanapján nyelvünk gyöngyszemeit, de nem is ezzel van a gond. A bammeggal kapcsolatos problémákat a használatuk okozza, amikor is nem mindegy mikor és az se, hogy éppen kinek! :-)  

(a hitleri időket folytatom!)

Már a fészbúk is türelmetlen

Bezony, figyelmeztetett. Velem angolul beszél, szerintem teljesen logikusan... he-he.
Ezt írta:

und es macht mich wahnsinnig, szóval ezzel az üzenettel állatira idegessé tett, hiszen tele a fejem, a noteszom (illetve ahogy mindig neveztük, a netoszom) ötletekkel, történetekkel, ez a nemírás engem is rohadtul zavar. De!
1 hét köhögéses, betegállományos vakarózás után, 1 őrületes munkahét következett, megspékelve a párom megfázásával. Hogy teljes legyen a sor, szombat óta a kisfiam is kedvet kapott a köhögéshez, hát hogyan írjak? Mikor? Ráadásul péntek óta nehezen tudok menni, hajolni, fájdalmas jó néhány mozdulat. A párom szerint nem lehet ez más, mint lumbágó! Hogy miért? Mert németül ez a betegség a Hexenschuss névre hallgat, ahol a Hexe az nem más, mint a boszorkány. Véleménye szerint nekem Hexenschussom van, de kevésbé a Schuss része ...Édes, nem? :-)
A bajom miatt ülni is nehéz.
A második hétvége, amikor sehol nem voltam. Még meccset nézni se. 1 hete tombolt a virusom, ezen a hétvégén pedig tombolt a párom virusa.

Őszinte leszek, a betegségem, majd az első munkahetem alatt történtek dolgok, amik indulatokat indukáltak bennem és végtelen szomorúságot. A maró keserűség által vezérelve  már nekiindultam egy valamennyire róla szóló történetnek, de azt újra és újra visszavontam. Azt hiszem meg fogom mégis írni, mert nálam a józan ész soha nem győz. Az már nem én lennék. Pedig a józan ész azt diktálná, hogy ne adjuk ki magunkat, tartsuk meg a titkainkat. Emlékszem, az anyukám is mindig elkapott egy pördülőre, 
"Könyörgöm Andikám, nem kell mindenkinek mindent elmesélni!"  Aztán a végtelen naivságomon, az ilyenkor állandóan feltett, "de miért nem?" kérdéseim hallatán, csak szomorúan rázta a fejét. Tudta, hogy reménytelen vagyok. És menthetetlenül naiv. Belőlem soha nem lesz rafinált, másokat manipulálni tudó ember.
De nem zavar, mert én az őszinteség nélkül lélegezni se tudnék. Ha ezzel más visszaél, az nem az én hibám.

Vallom Müller Péter szavait:

"Inkább csalódom, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”

Hitleri idők 5. - Wundertüte

A Wundertütének magyarul talán zsákbamacska, vagy meglepetéstarisznya lehetne a neve, a lényege, hogy a lezárt zacskó apró játékokat, meglepetéseket rejt, annak felbontásáig nem tudni, hogy minek örülhetünk.

Ez a "Wundertüte" volt Wilhelm Aufochs  Játék - nagykereskedés egyik slágere

Kurt Aufochs, 1920-ban vette át szüleitől néhány családtagjával együtt a Nürnbergi Zsákbamacska- und Játékgyárat. 1931-ben feleségül vette Ilse Friedet.

A progrom éjszakát követően elkezdődött a vállalkozás árjásítása. A házaspár a raktáron levő készleteikért, csak azok piaci értékének 10 %-át, azaz 5.000 birodalmi márkát kapott  ...... 

volna, de az összeget a kivándorlási kérvényük intézésével felmerülő költségekre kellett, hogy fordítsák. "Gondos kezek" a pénzt ezzel az indokkal visszatartották. A gyárral magával azért jobban jártak. Azért legalább kaptak pénzt.....
1 birodalmi márkát 

1939 márciusában Ilse és Kurt Aufochs Dél-Afrikába emigráltak.

Hitleri idők 4. - egy újabb ismert név: Neckermann

Textilmanufaktúra Karl Joel

1927-ben alapított Karl Amson Joel egy ruhaneművel foglalkozó manufaktúrát Nürnbergben. Pár éven belül elérte a németországi csomagküldők listáján a 4. helyet. A nürnbergi nacionálszocialisták (nácik) ellenségeskedése miatt, 1934-ben áthelyezte gyárát és annak székhelyét Berlinbe, ahova munkásainak nagy része követte.

A Nürnbergi Törvények életbelépése után (1935) egyre masszívabb nyomás nehezedett a vállalkozóra. A színen ismét megjelent Guszti bácsi, Gustav Schickedanz, akit az üzem meglehetősen érdekelt. Az üzlet azonban kicsúszott Schickedanz karmai közül, egyik konkurrenciájának, a würzburgi Josef Neckermannak sikerült megcsípnie Joel bejáratott cégét.
Mi ez a név? Azt gondoljátok csak névazonosság? Egy frászt! Ő az, a naaaagy Neckermann, az utazási irodás Neckermann. Bizony, így kezdte, textil, ruhanemű csomagküldő vállalkozóként. 
És ha szabad lesz véleményt nyilvánítanom, nekem ez az ember is csak egy hiéna. Vagyis inkább dögmadár. Tudom, tudom, nem csak a zsidók vagyonából kerekedett ki a képe, de azokból is részesülve csak-csak jobban ment a hasa! Etikátlannak, gerinctelennek, egészen egyszerűen emberi szemétségnek tartom, egyáltalán ilyen üzletekben résztvenni ..... tök mindegy milyen időket élünk. Leégne az orcámról a bőr ... gondolom ezért se vagyok sikeres vállalkozó. Ez a fajta kurázsi hiányzik belőlem, de nem is gond, én így érzem magam jól. De röhejes belegondolni, ahogy ezek a fantasztikus vállalkozók aztán a nép Wohltätereként, jótevőjeként tetszelegtek ilyen-olyan projektek, vagy intézmények pénzügyi támogatása kapcsán, tényleg egy kabaré!
Na, ez a nagyszerű Neckermann aztán megszerezte Karl Joel vállalkozását, kicsivel több, mint 1 millió birodalmi márkát fizetett az adásvételért egy ügyvéd letéti számlájára. A vállalkozás valós, piaci ára kb. 4 millió volt .... De ugye milyen rendes és tisztességes ember volt ez a Neckermann? 

A Joel család a pénzből SOHA, egyetlen ftyinget se látott. Kalandos körülmények között sikerült elmenekülniük. Az USA-ban telepedtek le.

... folytatom!!!

Hitleri idők 3. - hogyan lett Göringből Obermeyer?

Mielőtt folytatnám a Dokuzentrumos beszámolót, még valami eszembe jutott a náci idők kapcsán: 
Hermann Göring (1893 - 1946) nevét és szerepét ismerjük mindahányan, szerepelt a történelemkönyveinkben. Viszont a magyar történelemkönyvek egy apró kis poént kihagytak vele kapcsolatosan (nekem legalábbis teljesen új volt az infó), amit ezennel pótolnék:

 
1939-ben, Göring kijelentette egy rádióbeszédében: 

"Ich will nicht Hermann Göring, sondern Hermann Meyer heißen, wenn jemals ein feindliches Flugzeug die deutschen Reichsgrenzen überfliegen würde!" 

magyarul:

"Többé ne legyen a nevem Hermann Göring, hanem hívjanak Hermann Meyernek, ha valaha is egy ellenséges repülőgép a német birodalom határán át tud repülni!" 

A nagyképű rádióbeszédet követő évek történelmi változásokat hoztak, ami Göring névválasztását is érintette. Az emberek Göringet

1943-tól egyre inkább "Meyernek" 

1944 / 1945-től pedig a "Obermeyernek"  hívták  :-))

Az információra és a Göring-figurára a Rundfunk Museumban bukkantam, nem a Dokuzentrumos kiállítás része. (A Rundfunk Muzeumról külön beszámoló következik .... valamikor ... :-)

foto: Rundfunkmuseum Fürth

Hitleri idők 2. - Zsidóüldözés és árjásítás

  
Még 2013. július végéig látható a Nürnbergi Dokumentációs Múzeum (Dokuzentrum) épületében egy külön kiállítás, ami szerintem egy hihetetlenül érdekes témát ölel fel a zsidóüldözéssel kapcsolatban, mégpedig a kik húztak hasznot a helyi zsidók vagyonának elkobzásából, mi történt a mesés vagyonokkal, illetve mi lett a vállalkozókkal? - kérdések tekintetében. Döbbenetes információk,  szinte napról-napra követhetjük a nürnbergi-fürthi zsidók életének ellehetetlenítését, az esztelen törvények és rendelkezések létrejöttét, az emberek üldézését ... a végső állomásig.

Már 1933-ban elkezdődött a zsídó üzletek bojkottja. A rákövetkező években a zsidó lakosság nagy része ellehetetlenült (egész Németországban). Az árjásítással összefüggő, a zsidókat a szakmákból kizáró rendeletek következtében tömegek maradtak munka nélkül és kerültek ezzel a nincstelenség szélére.

1935-ben Dolfiék törvénybe is foglalták az őrület pontjait. Szép városom nevét bemocskoló törvény született, a Nürnbergi Törvények (Nürnberger Gesetze). (más néven Nürnbergi Fajtörvény / Nürnberger Rassengesetze, illetve Árjatörvény / Ariergesetze)

A Dokuzentrumban helyet kapott kiállítás plakátja: 

Jogfosztottan

Megalázva

Kirabolva

Nézzétek meg ezt a plakáton szereplő korabeli dokumentumot! Mazsolázzátok át, képzeljétek el, hogy ott álltok az anyukátokkal egy hivatalban, a kosaratokban, dobozokban a fenti tárgyakkal. Mindez történik: 1939-ben. A birodalmi pártnapok városának (Nürnbergnek) zálogházában. "An das Leihamt der Stadt der Reichsparteitage" Auf Grund der Verordnung vom 21.II. 1939 liefere ich ab: az 1939.február 21-i rendelet értelmében az alábbi tárgyakat szolgáltatom be: és a hivatalnok (vélhetően SS-es egyenruhában) átveszi tőled és a könnyeit törölgető anyukádtól a listán szereplő tárgyakat. Az egész háztartásotok, a mindenetek, az életetek darabjai ... a kiskanál, a nagykanál, a tejeskanna, a cukortartó, a gyerekgyűrű, egy bross, egy óralánc, néhány halkés, egy kézitükör, egy széttört csillár, az aranyóra, és még a defektes vajtartó is beszolgáltatásra kerül. És nem kapsz helyette mást. Az árát se kapod meg. Be kell szolgáltatnod, mert másnak kell. Kinek? Hát másnak. 

Mi lesz veletek?
Munkátok elvéve, ott álltok jogfosztva, megalázva és kiszolgáltatva a gyűlöletnek... menekülni sehova nem lehet ... el tudod ezt képzelni? 

Julius Streicher der Gauleiter
Németország körzetekre lett felosztva, Hitler puszipajtása, Julius Streicher kapta meg a nürnbergi körzetet, ő lett a helyi területi vezető, a Gauleiter. Streicher tegező viszonyban volt a kisbajszúval, az elején még minden rendben volt. Streicher látható a képen 1938. aug. 11-én, éppen a nürnbergi nagyzsinagóga lebontását rendeli el.( (Streichert 1946-ban a Nürnbergi Per során elítélték és kivégezték.)

forrás: Wikipédia fotós: Weber

Az eredeti terv szerint, a zsidóktól elvett vagyonok a német birodalom, a Deutsches Reich tulajdonát kellett, hogy gazdagítsák. Az emberi kapzsiság azonban itt is néha közbeszólt. Streicher szintúgy. A vagyonos zsidóktól elvett, vagy jelképesen áron megvásárolt (volt, hogy csak 1 birodalmi márkáért, volt, hogy csak papiron létezett a szerződés, a vételár soha nem került kifizetésre) ingatlanok tulajdonjogát Streicher egyszerűen magára, illetve a hithű haverjaira iratta át. A kiállításon egy többméteres molinón látható a korrupt városi vezetés és hatóságok működése, összefonódása, továbbá jó néhány sundámbundám bizniszük levezetése.
Berlinben Hitleréknek is feltűnt, valami fura dolog történik Nürnberg tájékán, sokkal kevesebb money érkezik mint kéne, hova tűnhetnek a bevételek? Utánanéztek.
Streicher lebukott, "fenékbe is rúgták", leváltották, de semmi további hátránya nem származott a disznóságaiból. Ugyan úgy, mint a jelenkor politikusainak. Élnek tovább mint Marci hevesen. Mint a mi német oktatási miniszterasszonykánk, Dr. Schavan, akiről szintén kiderült, hogy a doktori munkája másoké. Azóta már nem dr, szégyenében lemondott, elment nyugdíjba. A havi nyugdíja 13.000,-EUR (!) Röhej nem?
Szégyen, milyen világban élünk. Schavan asszonykának remélem eszébe fog jutni egy-két nemes cselekedet, hogy lehetne a pénzéből másokat segíteni ... ha magától nem megy, lopja el mások humánus ötleteit, ebben az esetben ezt nem fogják tőle számonkérni, sőt!

Na, de vissza a Streicher féle apparátusban dolgozók kezenyomát dícsérő történetekhez!

Ismeritek Gustav Schickedanz nevét? Pontosabban a Schickedanz nevet? Nem? És ha azt mondom Quelle-Katalógus? Na ugye!
A bácsi az alapítója. Ő bizony ő, a nagy német gazdasági csodaként is emlegetett Schickedanz. Persze a 30-as években azért kicsit könnyebb volt neki a további üzletszerzés, közel ült a tűzhöz, a nácik tűzéhez, leesett neki jó néhány falat. Teljesen igazságtalan azért nem szeretnék lenni, tény, hogy már a háború előtt is vállalkozó volt, nem kizárólag a zsidók üzletére tette rá a kezét. De profitált belőle, nem vitás.

Gustav Schickedanz sikeres vállalkozónak számított Fürthben a textilkereskedésével, valamint az 1929-ben alapított "Quelle" csomagküldőjével. A körzeti vezetéshez (Gauleitung) és a Drezda-Bank nürnbergi fiókjához fűződő kapcsolatait kihasználva, remek üzleteket kötött. Nagy stílusban vásárolta fel a zsidó üzemeket, többek között az Egyesült Papírgyárat, amiről tudnunk kell, hogy innen indult hódító útjára a "Tempo" papírzsebkendő.
Schickedanz bekebelezett jó néhány zsidó kézben levő üzemet, valamint számos ingatlant (épületet és telket). A Quelle megkapta a "keresztény vállalkozás árja tulajdonossal" kitüntető címet. Guszti a náci párt tagja lett, de valahogy nem tűnt lelkes nácinak, ezt Berlinben is kiszúrták, ezért figyeltették. A jelentések egyértelműen megerősítették az árjásításból, a zsidók vagyonának elkobzásából piszkosul profitáló szerepét, politikailag viszont az ég világon semmi nem jött át. Nem volt meggyőződött nacionálszocialista. Nem hát. Csak meglovagolta a hullámokat, kihasználta mások tönkremenetelét. Politikai meggyőződés nélkül, a nácik seggének partvonalán úszva harácsolt össze magának további vagyonokat.

Ignaz Mayer már 1920-ban igazgatta csomagküldő szolgálatát (valószínüleg Schickedanz konkurrenciája lehetett), valamint textillel és rövidáruval foglalkozó üzletét. 1929-ben aztán továbbfejlesztette cégét, amit ekkora "Német Szövőüzem Ignaz Mayer-nek" hívtak. Streicher, a kis piszok disznó, antiszemita hecchecckampányt folytatott Mayer ellen, a "Stürmer" c. kiadványban rohangászott ki a vállalkozó ellen. Streicherék eredményes munkájának következtében, 1938-ban Mayernek el kellett adnia a cégét Schickedanznak 1,9 millió birodalmi márkáért. Guszti a cég nevét kicsi módosította, majd 1939-ben hozzácsapta az akkorra szintén "árjásított" papírgyára igazgatóságát is, egy területre rendezte mindkettőt.

Ignaz Mayernek 1938-ban sikerült (szerencsés volt nagyon) Svájcon keresztül eljutnia Amerikába. 1940-ben a nácik elvették a német állampolgárságát. Szerencsére az életét már nem tudták.

.... folytatom!

 

Folytatom, persze, hogy folytatom!

Ha valaki azt hiszi, hogy engem nem zavarnak ezek a hosszas szünetek, az téved. De nincs mit tenni. 
Photoshoppal nagyon sok mindent meg tudok csinálni. A tokámat is le tudom retusálni a képekről. De nem teszem, mert aki ismer, az kiröhögne a képek láttán, azt mondaná, ides, az ott nem te vagy! :-)
De még a PS-vel se tudok több időt szerkeszteni.
A sejhajom pedig be van sózva, mert a Hitleri időkkel kapcsolatosan nagyon fontos mondanivalóm van, alig várom, hogy végre folytathassam!

Még valami, ami miatt teljesen be vagyok zsongva: holnap szinházba megyek a kisfiammal!! Apus nem jön, azt mondja, neeee, ezt azért tényleg neee. Na ja, a művészi érzékenysége eltér az enyémtől. Erre meg azt mondja, hogy valóban, a művészet alatt ő egy kicsit mást ért. :-)

De akkor is, hogy lehet egy Rocky Horror Showra azt mondani, hogy nee?

  
(keddre szól a jegy, de eltolták szerdára a főpróbát)

Hitleri idők 1.

Közeledik az évforduló, Hitler kancellárrá választásának évfordulója: 1933. január 30-án megtörtént a hatalomátvétel. Észrevehetően megsokasodnak ilyentájt a történelem e sötét szakaszával foglalkozó filmek, események. Közöttük rengeteg, tényleg szenzációs filmmel.

Az egyik volt a berlini Hotel Adlon történetét bemutató 3 részes nagyszabású tévéfilm. Aki látta, tudja mire gondolok, aki nem látta, javaslom nézze meg! A hotel weblapjára érdemes kattintani, mivel a Hotel Adlon még ma is egy fogalom. A szakma csúcsa. 

A filmről: itt  Próbáljátok ki ezt az interaktív oldalt, remek: részletek a filmből, információk

Tegnap adták Marcel Reich-Ranicki életét bemutató filmet. Ez a német-lengyel zsidócsaládból származó ember túlélve a fasizmust, fantasztikus tudásával, a német irodalom pápájává válhatott. Reich-Ranicki a gimnázium elvégzése utána már nem tanulhatott tovább. Zsidó származása miatt nem nyert felvételt a berlini Humboldt egyetemre, de a nagy álmát, hogy irodalomkritikussá váljon, akkor is megvalósította.

9 egyetem ismerte el tudományos munkáját és kapott tőlük tiszteletbeli doktorcímet. A bácsi egy ikon. A német tévében, interjúalanyként, vendégként sok helyen jelen van. A fura, talán a mikiegérre hasonlító (elnézést) hangja miatt kedvelt figurája a parodiáknak is. A film pedig lebilincselő. 

Akit érdekel, itt olvashat Reich-Ranickiről.

(A youtubon további felvételek találhatóak Reich-Ranickivel. Hallani lehet a jellegzetes hangját, a furcsa hangsúlyozását.)

Egy személyes megjegyzés. Reich-Ranicki életéről szóló filmben többszőr elhangzik: Kulturland Berlin. Mert az volt. Bár Berlin a mai napig is a kultúra fellegvára. Színes, vibráló sokféle nációnak otthont adó világváros. Német és külföldi művészek álma, a város, ahol élni és alkotni szeretnének. Vegyük még hozzá, a német köztudatban jelenlevő és mélyen gyökerező tézist, miszerint a német nép a Volk der Dichter und Denker, azaz a költők és gondolkodók nemzete, hát kérem ez régen, egy Schiller és Göthe esetében így is volt. Ma pedig a berlini tévében adják Cindyt Marzahlból, a Deutschland sucht ein Superstart és a Big brothert ..... Kulturland Berlin.....kár. Bár ahogy Thomas Gottschalk megfogalmazta, nehéz lenne 60 millió németet átnevelni. Jelenleg erre van igény. Kóstoló Cindyből. Cindyt nem utálom, dehogy. De ne ő legyen az egyik alternativa a szombat esti kikapcsolódáshoz. Annyira azért nem szeretem, annyit azért nem nyújt sehogy sem, hogy megnézzem. 

P.S.: Szokásomhoz híven, teljesen másról írtam, mint szerettem volna. Pontosabban hosszúra nyúlt a bevezető. A következő posztban, a rántott husi után folytatom az eredeti, tervezett témával.

Ismét Konrád Jenőről

Szidom magamat, mert nem olvastam el pontosan a hírt. Csak azt tudtam, hogy az 1.FCN-nél ma este egy megemlékezés lesz. Konrád Jenőre és Franz Salomonra emlékeznek, a 30-as években kezdődő zsidóüldözés apropójából.
Azt már sajnos nem olvastam, hogy meghívottként jelen lesz Evelyn Konrád, Konrád Jenő egyetlen gyermeke, aki már 84 éves és New Yorkban él.

Micsoda fantasztikus estéről maradtam le!!
Nagyon sajnálom.

Az eseményről itt lehet olvasni:
http://www.fcn.de/news/artikel/jenoe-konrad-franz-salomon-und-der-club-der-1-fcn-im-nationalsozialismus/

"Felbasztad az agyamat"

A munkámat bármennyire is szeretem, egy hihetetlen mókuskerék, amit nap, mint nap taposnom kell. Mivel emberekkel van dolgom, érthető, hogy nem minden egyes találkozó, megbeszélés zökkenőmentes. A legrosszabbak azok a döntések, amiket nekem kell továbbítanom a dolgozóink felé. Hogy a fenében közöljek egy felmondást úgy, hogy nem sérüljek magam is? Ezek sorsok. Bármennyire is jogos egy-két ilyen felmondás, akkor is egy tragédia.
Ezeken felül sok a surlódás. A vitákat pedig utálom, mert piros leszek tőlük mint a paprika és rosszullét környékez. Szívdobogásos, felstruccolt, túlpörgős. Márpedig ezekből a vitákból is van dögivel.

Nehezíti még az életem az is, hogy visszahallok sok mindent, néha olyanok szájából is, amit azért nem gondoltam volna. Rosszul esik. Annak ellenére, hogy sokan értik, sőt maguk is mondják, hogy biztos nem könnyű nekem a két tűz között lavírozni, mégis én vagyok a hülyepicsa. Mert hibást, bűnbakot találniuk kell. Én pedig kielégítem nekik ezt a szerepet. Brrr. Képviselnem kell a dolgozók érdekeit, a cégét is és ez utóbbit aztán maximálisan.Maximális lojalitást követelnek. Logikus. De ott vannak a dolgozók, akik közül jó néhány hordozza magában azt a jó nagy buta hozzáállást, hogy "na nehogy ámmá ez a tyúk mondja meg nekünk a tutit'", ők nem is tudják milyen hibát követnek el.  Pedig ha tudnák, hogy mi minden múlik ezen a tyúkon ... a fizetésüktől kezdve, az ilyen-olyan költségtérítésig. Bár jobb, ha nem tudják. Én mindig elegánsan kitérek a téma elől, rá szoktam kenni a Herr Főnökre, hogy az ő döntése, én az ilyenekhez kicsi vagyok, de ez nem igaz. A főnök tőlem várja a javaslatokat, ahogy a "Human Resourtes" kérdések döntéseiben is bent van általában a kezem. Csak ezt is a főnökre fogom. Mert így mindenkinek egyszerűbb. Nekem azért, mert így  megtarthatom a kollégák kivívott bizalmát és elfogadását, nem kezdenek el tőlem félni és óvatoskodni, ez nagyon megmérgezné az együttműködést. Nem én vagyok a mummus. A játékszabályokat nekem is be kell tartanom, nekik is.
De akkor is sok-sok Kovácsék Józsija marad, akik nem értik a világot. Meggyőzték saját magukat arról, hogy nekem van személy szerint problémám velük, és pusztán rosszindulatból izélgetem őket. Az ilyeneket aztán az ellenkezőjéről meggyőzni lehetetlen. Pontosan annyi értelme van mint szembeszélben pisálni. Győztesen nem lehet kijönni belőle. Szárazon se. :-)

Ahogy a főnököm mondja, "hidd el Andrea, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a munkánk. Állítom azt képzelik, hogy itt ülünk az irodában és borzalmasan unatkozunk. Csak vagyunk, ülünk, mert igazándiból semmi dolgunk. Mégis mi lenne?  Aztán amikor már nagyon unjuk magunkat (ettünk, ittunk, kávéztunk, a focimeccseket is átbeszéltük), akkor az egyhangúságot és a semmittevést megtörve, fogjuk magunkat és egyszerűen találomra felütjük a személyi anyagos dossziékat és akinél kinyílt, azt elkezdjük baszogatni."

Szomorúan tapasztalom azt is, hogy a magyar szakmunkások között sajnos egyre többen felejtették el az anyanyelvünk alapvetői szabályait, a manapság egyre inkább terjedő nyelvi leépülésnek megfelelően, már nem is használják a ban/ben ragokat, ez már egy standard. A kedvencem, amikor írnak nekem, a busznak. Így, hogy : Szerbusz Andrea. És néha érdeklődnek a füzetésről. Fiatal emberek. Fogatlanul, igénytelenül, csak a pénz számit. Németül nem tanulnak, mert voltak már 5 évig Stuttgartba a mercédeszné´ és ottan sohase kellett. És itt jön ugyebár a hülyepicsa-szindróma, mert nem akarom elfogadni azt, hogy Németországban ne lenne az embernek szüksége a német nyelvre ...a pályázó szaki felcsattan, hogy mán akkor se, meg eddig még sose köllött neki beszélnie, már pedig neki ne mondjam. Sose vót probléma.
Kedves SchlosserJózsi, ugye magyar cég alkalmazásában állt és ők kütttték magácskát odaja Stuttgartba, ugye-ugye? Ott voltak mindahányan, maga, a Gyula és az Ottó. A Tóth Ottó. És további 15 csőszerelő. A brigádbú vót egy-kettő amellik beszít németű, ők kommunikáltak a dojcs emberekkel és fordítottak a többinek. Ezért nem kellett magának beszínie.
Ja. Na, hát ez az! Nálunk nincs lehetőség minden egyes Józsi mellé tolmácsot szerződtetni! 

Meg kérem, itt van az a fránya stílus is. Illetve a modor. Főleg annak hiánya. Néhánynak kilóg a kapanyél a szájából. A mai kedvencem, egy korábbi dolgozónk telefonhívása lett. Egy elszámolásával kapcsolatosan kellett feltennem neki két kérdést. Az emailban udvarisan kértem, ezt, meg ezt kérnénk indokolni, mivel a mi adataink alapján eltérés van. Ma hívott. Ezzel kezdte:
- Na szervusz Andrea., ma bekapcsoltam a számítógépet, aztán láttam, hogy írtál nekem emailt!
- Örülök neki, hogy megkaptad, kb. 2 hete küldtem.
- Na, hát ezzel az emaillal aztán felbasztad az agyamat.
..... (ez volt aztán a korábban mindig talpig nyálas fickótól a nem várt fordulat ..)
aztán, mivel már edzett vagyok, nem törtem ki könnyekben, nem küldtem el sehova, hanem a szokott módon cselekedtem.  Jobb kezem mutatóujja mozgásba lendül és cakkk, hívás befejezése. 
És gondoltam persze én is, hogy  ..... de le nem írom!
Szörnyű.
Mit gondolkodhatott ez az ember azon, hogy is fogalmazza meg a legfrappánsabban a felháborodását! :-) Ennyire futotta.
Múlt pénteken egy másik kolléga hívása hozta mozgásba a "hívás befejezése" gombot, ami a "baszd meg" elhangzása után, egyből megtörtént. 
Csak az a baj, hogy tényleg nem tudják, mert a Főnökre fogom.
De személyi ügyekben döntök.
Hú baszd meg, ha ezt tudtátok volna, nem lett volna baszdmegelés.

Na ugye, hogy Max Morlock Stadion!

Régóta megy a harc arról, hogy végre viselhesse a nürnbergi stadion a legendás 1.FCN játékos, Max Morlocknak a nevét. A stadiont általában Frankenstadionnak hívják Németországban, de ugye a szponzori szerződéseknek megfelelően, mindig a pénzeszsákok tulajdonosának a nevét kell, hogy viselje, sajnos legutoljára Easy Credit (brrrr) Stadion volt a neve.A jelenlegi szponzor az NKD (brrr), de hála ég, annyi pénzt azért nem biztosít, hogy kérhesse a stadionra a névviselést is. Csak a trikókon szerepel. Elég is.

Az igazán elkötelezett hívek, a sportszerető és tradiciótisztelő emberek, azonban szeretnék, ha a stadionunk a Max Morlock nevét viselhetné.

A legutolsó nagyszabású rendezvény a "Téli Játék" (Wintergame) kapcsán jelent meg az alábbi tudósítás a bécsi Kurier, múlt szombati számában.
Az újságíró Max Morlock stadionnak írta a nürnbergi stadion nevét!

Ámen!
Úgy legyen! :-)