2010. május 24., hétfő

Egy darab Magyarország

Tavaly szerencsések voltunk, éppen jött egy fiatalember Nürnbergbe és volt még hely az autójában. Ìgy sikerült az anyunak ismét kijönnie. (Vonat már Bécsben átszállós = stressznadrág. Röpcsi csak Pestről indul, oda valahogyan még el is kell jutni, szóval mindenképpen egyszerűbb az autózás.) A fiatalember (kedveském, ha olvasod, akkor nem vigyorogni, mégis hogy írjam másképp? Írjam azt, hogy Attila?!?!? :)))) )  kedves, aranyos, szimpatikus. De sok dolgunk nem volt egymással, jött, hozta az anyut, aztán vitte 1 hét mulva haza. Utána, ahogy az lenni szokott: iwiw, facebook, trallala, rövidre zártuk az ismeretséget. Nem is tudom mikor kezdődött, de elkezdtünk "beszélgetni" az interneten. Rövid levélváltások, bejegyzések egy német nyelvtanfolyam kapcsán, vállalkozásról és az életről Németországban. A barátság addig-addig fajult :), hogy rettentően szívesen vártuk a velük (feleségével együtt) való találkozást a múlt héten, ugyanis 1 hétig itt leledzettek a városban.
Péntek délutánra terveztük a szolid kis találkozást a törzshelyünkön, ami egyrészt roppant költségkímélő hely, másrészt, tök jó!! Attiláék értesültek a személyes problémáimról, ezért nagyon tapintatosan és diszkréten zavarni se akartak minket (ha-ha-ha jó vicc, kértem tőle egy csomó mindent, amit nekem elhoztak és még ők zavarnának!! :))), de nekem fontos volt a találkozó! Eszméletlenül ki vagyok éhezve mindenre ami otthonról jön, főleg az anyanyelvemre.
Na, szóval a találkozó. 5-körülre volt megbeszélve és úgy fél nyolcig, nyolcig tervezve. A törzshelyünkön már 20 perccel korábban ott voltunk és vártunk. Megint fáztam mint mindig, nekem állandóan hideg van. Ott, az Alexnél meg főleg. Hideg a terem, néha kicsit huzatos is, nem is értem, hogy tudnak mások ott egy szál polóban, ingben ücsörögni??? Na, megérkeztek a vendégek, ültetési ceremónia, André menj már arrébb, ne csináld, ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy nintendózni fogsz!, első vigyorok és láss csodát! Kimelegedtem!!! Duma, mesék, nevetés, még egy söcit! Izzadtam, melegem lett, most már tudom miért: ha az ember nagyon jól érzi magát, akkor ez leképeződik a testben is. Nincs gond, újra buzéroz rendesen a vérkeringés, nincs vacogás, fázás, 100 %-osan teljesít a test, mert szintén isssstenien érzi magát! Roppant hálás vagyok Attiláéknak ezért az estéért, nemcsak az ajándékba kapott pörköltkockák, pirospaprikák, Győri Èdesek, citrompótlók, Erős Pistik, majommézes tormák ... stb. miatt, hanem az estéért! Ùjra otthon voltam. Kedves Attila, drága Èva, jó volt veletek!! ;)
A "szolid" buli ha minden igaz kicsit tovább tartott, de mivel mi nem lakunk messze,  fél 12-kor már otthon is voltunk!! :) Másnap volt egy kis (khhh....... ) macskajaj, de semmi gond, a Badezimmerringispiel közelébe se jártunk! A megivott sörök mennyiségére már nem emlékszem, de finom volt!
Fényképek készültek, de először szeretném őket megkapni, aztán majd megnézem mi az ami még photoshoppal menthető. Az első sörnél még lehet fényképezni, de a sokadiknál (ahogy sajnos nálunk is történt, ugyanis túl későn döbbentek rá a kedves vendégek, hogy ott kuksol a kamera a tatyóban) már nem szabad. Ilyenkor már se rúzs, se ápolt smink, a frizura is megvadul és nem tartom kizártnak azt se, hogy a mosoly már csak 60 Malligand foknak megfelelő torzót ölt.
Egy biztos. Hiányzik Magyarország. Rettenetesen.

1 megjegyzés :

sofy la bionda írta...

:DDD
Nagyon jò volt olvasni! Mintha elòttem lett volna a jelenet.
Ha jòl belegondolok, neked Gyòr-Pest-Nùrnberg tènyleg rizikòs, repcsi ès vonat terèn.
Figyi van egy baràtnòm, ò is gyòri, mint te, de ò Pozsonyba megy a repùlòvel, onnan csak egy macskaugràs Gyòr, ahogy ò mondja..
(igaz ez a csaj pàrmai, de mindegy, kìlfeldi..ahogy te mondod.) :))