Nem mindenkinek adatik meg az a testi metamorfózis, amiben nekem az eddigi életem során már részem volt. Nem az öregedésre, dehogy! A kilókra gondolok! :) A legutolsó, a jelenlegi állomást szívesen elfelejteném, kihagynám a sorból. Gyerekként még sovány gebécske, huszonvalahányig vékonyka, aztán egészen 33 éves koromig teljesen normális volt az alakom. Istenem, 25 évesen 68 cm-es derékbőséggel, angyali nyugalommal gusztálhattam a rucikat a butikokban. Mini, passzentos, kivágott, bevágós :), tényleg jöhetett minden. Csak a magasságom miatt kellett 38-as méretet választanom, különben "szélességben" jó volt a 36-os méret, azt valahogy soha nem töltöttem ki. :) Persze soványkán, jó alakúan, kit érdekel mások jajongása a kilókról? Oda se figyeltem az ilyenekre, hogy vigyázz, jön még kutyára teherautó, te is meghízhatsz .......Áh! Èn? Soha! El se lehet képzelni, irreális.
Aztán hurok kerül a nyakra .... és elkezdődik. Nálam nem kellett hozzá más, mint egy db mucika és 9 hónapig tartó terhesség. Plussz finom falatok. Minden nap estig, késő délutánig dolgoztunk és utána indultunk valahova, valami jót enni! Korábban ezt a fajta dőzsölést nem ismertem, őszinte leszek jobb is volt. Viszont nagyon rá lehet kapni. Elfogytak azok az esték, amiken csak egy pohár tejet ittam meg vajaskenyérrel, vagy éppen semmit se ettem, mert nem voltam éhes. Azzal, hogy minden nap mentünk valahova, gusztusom támadt a falatokra. Ki az a hülye aki egy étteremben ül és köszöni szépen nem kér semmit? Soha nem ettem sokat, maximum féladag hamikat tudok elpusztítani, de ahogy írtam a hangsúly a rendszerességen volt. Minden nap ettünk-ittunk-bodorodtunk. A sör pedig (a nagy-nagy kedvencem) rendszeres kísérője volt az esti vacsoráknak. A terhességem ideje alatt persze már nem, de Clausthallerből (alkoholmentes) jó néhányat elpusztítottam. A kilók a viselőjük számára elég alattomosan, szinte észrevehetetlenül rakódnak le, én se voltam tisztában a változásokkal. Pontosabban a változás nagyságrendjével. :) A kisfiam születése után csak lestem, ugyanis az összes korábbi kismama pocakja a szülés után eltünt, de az enyém nem! :))) A nyuszkó 8-9 hónapos lehetett, éppen egy Balaton környéki faluban éltünk, ahol még nem ismert a helyi védőnős csapat. Amikor legelőszőr lementem a rendelésre, azt hitték kismama vagyok és kértek, hogy várjak a másik ajtónál, mert ott folyik a terhesgondozás! :))
Azóta eltelt 10 év és ez alatt a hosszú idöszak alatt a korábban poénosra vett túlsúly megbosszulta magát. Először is "lett" vérnyomásom, fizikailag messze nem vagyok terhelhető és persze bekövetkezett az is, amitől minden nő retteg, már a kukásautókról se fügyülnek utánam. :)
Rosszul érzem magam a bőrömben és változtatni szeretnék. Komolyan. De nehéz. Soha nem sportoltam, nem vagyok egy fittnesguru, nem is szeretnék azzá válni, viszont mozgás nélkül a programomnak lűttek! :) Ezért kitaláltam a napi (na jó kétnaponta, de van, hogy csak háromnaponta) 1 órás gyaloglás mellett, hogy előveszem a durván 10 éve vásárolt (Àpdétes) Norbi duciknak szóló videókazettáját és újra elkezdem a tornát. Hát nagyon fura! Köszönhetően a 2000 óta eltelt történéseknek, a filmen szereplő Norbikát sajnos már más szemmel látom és juj, nem szimpatikus. Annyit letyetel és oly idegesítő! :) De a torna jó! Annak ellenére, hogy csak álldigálós az egész, egy fia csüccs nélkül. Pedig egész idő alatt azt vártam, mikor érünk már a földközeli gyakorlatokhoz. Hát ilyen nincs benne, marad a kitartás. :) De legalább csak 30 perc és tényleg ki lehet bírni. Sorstársaimnak (plusszkilósék klubja) azt ajánlom, ne várjanak olyan sokáig mint én, nem szabad!! A cuccot le kell adni, nem szabad gyűjteni! Rajtam se 5 kg a felesleg, hanem legalább 20 kg. (Ha nem 30 .... de ezt le fogom tagadni. :) A falatokon is változtatni kell ez evidens, de ebben a témában nem mélyednék el, mivel a vele kapcsolatos információkban térdig járhatunk az interneten.
Különben tetszik, biztos nem is tudja mindegyikőtök, hogy ez a Norbi milyen okos! :))
Így néz ki a videjjó toktya:
2 megjegyzés :
tudod a kést forgatni a sebekben, az tény.
jájjj, most egyenlőre lúgosítani kéne megtanulnom. s ez qrva nehéz, mett aptyuk meg rajongásig imádja az ellenkező ódalt (tudod: ecetes, zsíros, marha sok husi).
de mett szerintem válaszút előtt vagyok, magam miatt semmi kétség mi fog történni.
Ez a lugosítás most nagy divat itt is, de kezdek nem igazán hinni benne. Kicsit utánakerdezösködtem. A gyógyszertáros el akarja adni a cuccot, ö ajánlja. A doktornöm, akivel nagyon egy húron pendülünk elmondta, hogy ez egy hülyeség. Nem tudsz egyszerüen túl savassá válni, mert az az élettel összeegyeztethetetlen! Nem tudom szakszerüen leírni a magyarázatát, mert elfelejtettem, de a lényeg, hogy ezek a csodaszerek nem fognak semmit se jobbátenni a szervezetünkben. Ami fontos: figyeljünk oda a zebezabánkra, ne tömjük tele magunkat nehéz és ártó hamikkal. Ha normális a táplálkozás, az életvitel, akkor nyugodtan szedhetünk lugosító bizbaszt is, a vitaminok és gyógyteak mellett, de higyjem el, olyan, hogy lugosítás nincs.
Ha sok a sav, azt nem fogják megoldani ezek a csodaszerek, bár ki tudja, ha jó drágák, akkor müködhet a "placebo hatás"! :)
Megjegyzés küldése