2011. január 22., szombat

Munkaközvetítők és munkerőkölcsönzők. Zeitarbeit Németországban.

Mielőtt folytatom a gyerekem némettudásáról és múzeumról szóló előző beszámolót (és lehet végre be is fejezem ;) ), el kell mesélnem egy újabb személyes történetet. 

fotó: Paul-Georg Meister / pixelio.de
Harcom a német munkerőpiacon folytatódik. Pályázatokkal és állásinterjúkkal edzem magam folyamatosan, és tessék, már megint majdnem bejött egy munkahely. Majdnem. Mi lett volna és mitől majdnem, erről majd bővebben mesélek, de előtte valami másról. 

Mégpedig a közvetítő és munkerőkölcsönzőkről, azaz itteni nevükön a Zeitarbeitsfirmákról:  
Az állásvadászatom kezdetén még nagyobb lendülettel mentem ezekhez az állásközvetítő cégekhez, bíztam a kiterjedt kapcsolataikban, az ügyfeleikben, de mára már rájuk untam.  Sajnos a legprofesszionálisabbtól kezdve a legramatyabbig, mindenki jelen van a piacon. Hirdetnek, emberekre vadásznak. Meg se tudom mondani, hány irodában fordultam már meg. Vannak nagyon koszoskák és nagyon elegánsak, csillogók, de a díszlet majd mindig ugyanaz, a cég reklámjai körbe-karikában. Naptár, plakát, információs kiadvány, reklámtoll. Csak a logóik, meg a színeik különböznek egymástól a Corporate Identityjüknek megfelelően. 
Ja és itt vannak a tollaik! (pssz! Egy új sportot találtam ki magamnak, mégpedig a golyóstollgyűjtést! :) A közvetítő cégeknél ezekből a reklámcuccokból mindig ki van téve egy-két darab, rájuk kaptam. Ha majd elég összegyűlik, nyitok egy kereskedést, de csönd! :)
Az az állati pozitív kisugárzás ami az irodáikban, a falaikon lógó plakátjaikról felénk, kis nyuszi munkakeresők felé áramlik is rettenetes unalmas, mi több, már nem éri el a kívánt pszichológiai célt, marad üres frázis. Azt a rengeteg sikeres céget, amerre csak jártam, úr isten! Velük csak nyerünk, hiszen kizárólag velük tervezhető az eredményes jövő,  a koncepciójukkal és a kompetenciájukkal mindent, de mindent valósággá varázsolnak.... ez a süket duma már lepereg rólam. Először is ez a nagy-nagy kompetencia  elég gyakran nem más, pusztán impotencia. Szerencséjük van, vagy éppen gyorsabbak voltak a konkurrenciánál. :) A plakátjaikról optimistán ránk mosolygó team, a kezüket rázó öltönyös ©Strukik (a Strukturmanagereket hívom Strukiknak, levédtem! :)   ) is deja vu érzést kelt bennem, mivel másoknál már láttam. :)  A marketingesek néha nem figyelnek és sikerül nekik a konkurrenciához hasonlóan ugyan azt a Stock-fotót megrendelniük az ügynökségeknél és a reklámjaikhoz felhasználniuk. Ezért vigyorgok a  Time-Competent Izé GmbH és a Bizé  Impotent-Consult GmbH plakátjait látva. Ök biztosan nem tudják, de én felismerem. A Corporate Identityjük totál identisch! :) 
Amin azonban még én is ledöbbentem: csak Nürnbergben 180 felett van a Zeitarbeitsfirmák száma! Rémületes! (vicces, az is, ahogy a belváros egyik utcájában, a Dr. Kurt-Schumacher utcában  összejöttek, csak ott 25 körüli a számuk!!!). 

A Zeitarbeitsfirmák kölcsönzik ki a munkaerőt a megrendelőjük felé. Mi benne a buli?
Pl. a Szatyorgyártó Vállalatnak szüksége van 5 adatrögzítőre egy lebonyolítandó projekthez. Csak 3 hónapra, aztán ki tudja .... A Szatyrosok semmiképpen nem szeretnének új dolgozókat felvenni, másrészt nem akarják magukat olyan exta munkával és hirdetési, ügyintézési költségekkel leterhelni amivel a megfelelő emberek megtalálása járna. Kiadják a megbízást egy Zeitarbeitsfirmának. Azok aztán hirdetnek itt-ott, behívják az emberkéket, kiválogatják az adott munkára alkalmasakat. A róluk összállított "profilt" elküldik a megbízónak, - jelen példában a Szatyrosoknak -, akik kiválasztják azt a pár személyt, akikkel személyesen is találkozni szeretnének. Találkozás (hasonlóról számoltam be a Bewerberrundes bejegyzésemben), aztán diszkrét döntés születik. A döntésről a Zeitarbeitsfirma értesíti a pácienst. Ha hurrá van és megfeleltél, akkor a Zeitarbeitsfirmával írod alá a munkaszerződésed. A felmondási idő pedig röhejesen rövid, és itt van a kutya elásva! Ha a Szatyrosék veszik fel Julcsit, akkor a felmondási idő lényegesen hosszabb! A törvényben szabályozott, ahogy otthon is. Julcsi felmondási ideje mondjuk további 3 hónap lenne, de a Zeitarbeitsfirmán keresztül a projekt befejezését követő 2 hét és a viszonthallás. Egy valag pénzt, költséget, utánajárást spórol meg a megbízó, ezért kooperálnak a cégek előszeretettel ilyen munkaerőkölcsönzőkkel. Az álláshirdetéseikben gyakran szerepel büszkén az is, hogy eredményes munka, megfelelés esetén lehetőség van X hónap múlva arra, hogy a megbízó a kölcsönmunkást átvegye és a magáévá tegye. Ùgy értem alkalmazza. De ugye ez mind-mind feltételes mód. 

A Zeitarbeitsfirmát a megbízó fizeti, ez az ő bulija.
Évekkel ezelőtt kezdődött a Zeitsarbeitfirmák tündöklése, eleinte sokan nem akarták elfogadni. Ismerősöktől hallottam ilyeneket, hogy csak direkt, cégeknél pályázzák meg a kiírt állásokat, közvetítőkkel nem foglalkoznak. Azóta sajnos minden megváltozott. A piacot ellepték ezek a közvetítők és ahogy írtam, a cégek előszeretettel dolgoznak is velük. Azt, hogy ezekkel én nem állok szóba, már nem lehet kivitelezni. Sajnos.
Magyarországon ez a fajta munkaerőkölcsönzés hála isten még nem müködik ekkora dimenziókban, bár ki tudja mit hoz a jövő ....  nem szeretnék senkinek se tippeket adni, főleg nem ilyet. 
Még valamivel kiegészíteném az előzőeket: ha a Zeitarbeitsfirma kiközvetít egy munkára és az véget ér, akkor azért nézegetnek ám neked újabb bevetési lehetőséget. Ha látják, hogy tényleg semmi, de semmi nincs, akkor mondanak csak fel. 

**** Szombat 13:30. ebben a szent minutumban hívtak fel egy 382. közvetítőtöl, egy pályázatommal kapcsolatosan. Micsoda aktivitás kérem! ****

Amit utálok bennük és amitől gyakran lekonyulók az az, hogy sokszor egyszerűen feleslegesen megyek el a megbeszélt randevúra, a célbavett, megpályázott állásról szó sincs (vagy azért, mert már nem aktuális, vagy azért, mert egyáltalán nem is vettek figyelembe a pályázatnál), csak az adatbankba kerülök. Ezektől pedig herótom van. Találkozásaim az ügyintézőkkel mindentől függetlenül eddig szinte mindig pozitívak voltak, de most csak az emberi oldalát tekintve. A nők (javarészt nők voltak, eddig csak egy férfivel volt dolgom) empatikusok, segítőkészek, kedvesek. Elismerik és felismerik a szunnyadó tehetséget. Bennem is. :)) 
A hét koronáját egy kedves kirendeltségvezető hölgy helyezte a fejemre, aki kezdte a némettudásommal és folytatta az intelligenciámmal. Tudom, hogy büdös az öndicséret, de akkor is jól esett. A hölgyike ráhajolt az életrajzomra és kétségekkel a hangjában tette fel a kérdést: micsoda, 2004-óta él csak itt és így beszél németül?!? Azt hiszem pont a Verknüpfung kifejezés ragadta meg, véleménye szerint átlagember ilyen szavakat nem használ. :) 
Elmesélte, hogy mennyire rossznak tartja a nagyon is gyakori, előítéletekkel teli gondolkodást. Az én esetem egy újabb bizonyíték arra, hogy a "jaaaj, magyar? Inkább ne ..." vélemény mennyire hibás. És ezért elnézést kér. Le van nyűgözve tőlem ...... á, már nem akarom kinevettetni magamat az önfényezéssel, de isten bizony megdícsért! :)
Neki köszönhetem a tegnapi, a megbízójánál folytatott állásinterjúmat, de ez már egy következő történet. 

3 megjegyzés :

4Gyerek írta...

golyóstoll gyűhtemény. ejjó.
Brassóban a szeretettel emlegetett kírzis beállta előtt volt egy utca ahol 2-3 közjegyzői irodától eltekintve hemzsegett az ingatlanosoktól (na, most semmi apropót ne keress az általad emlegetett ingatlanosdival, csak épp a Zeitarbeitsfirmák sokasága itt a hasonlat.

Andrea írta...

Megszüntek az ingatlanosok? Mi lehet az oka? Emlékszem jó pár évvel ezelött az összes befektetö elindult Romániába, beindult a telekvásárlás, felderítés a lassan-lassan érkezö multiknak, láncoknak.
Ez megakadt volna?

Edit írta...

Ez a munkakòzvetìtò itt is viràgzik, azuram cège elòszeretettel èl velùk, pont az àltalad is leìrt okok miatt.
De most màr vannak otthon is, MO-n, "fejvadàszoknak" hìvjàk òket, tènyleg passzol a kifejezès, sajna.