Nürnbergi Karácsonyi Vásár - Christkindlesmarkt

Allmächd (ejtsd: állmecht) mondja a frank , ami talán a magyar a "mindenségit", "szent ég", vagy a "szentségit" megfelelője. Igaz utóbbi mégis egy kicsit durva, szóval marad az első kettő.

Most én is mondom: Allmmáchd, már megint itt az advent.... Márpedig az advent kitörésekor nyílik meg a híres nürnbergi Christkindlesmarkt, amit évről-évre 2 millióan látogatnak meg. Az egészet a Nürnberg-i Christkind, azaz a nürnbergi "Jézuska" (2 évenként válalasztják újra őket a jelentkező 16-18 éves diáklányok közül) nyitja meg a híres Prológgal.

Emlékszem 3 éve ott álltunk a Hauptmarkton a reckenő tömegben, ahol moccanni se lehetett. Hátul tévétársaságok kameráinak tucatjai, a téren pedig körbe-karikába emberek. Amikor elérkezett az idő, leoltották a lámpákat a téren. Mindenki elhallgatott, egy pisszenést se lehett hallani. Tapintható volt az izgalom.  Rekflektorokkal kezdték bevilagítani a Frauenkirche karzatát...majd nyilt az ajtó és kilépett a Christkind!!! Fenomenális a látvány, az élmény a felnőtteknek is, örülök, hogy egyszer átéltem. (egyszer elég is :)) ) Pár nappal később pedig meglátogatta a kisfiam iskoláját, ott állt tőlünk 20 cm-re személyesen ő, a nürnbergi Christkind. A gyerkőcök ódáig voltak meg vissza, mivel kezet is foghattak vele. 
A Jézuska programja  különben legalább annyira sűrű mint a szépségkiránynőké. Látogat idősek otthonát, kórházat, óvodát ..... stb. A nürnbergi Christkindlesmarkt-ot az elmúlt évek során többször meglátogattam. A kisfiunk miatt elsösorban a Kinder-Weinachtos részét, mi, szülők miatt pedig kizárólag a forraltboros, sültkolbászos részét.  
Ezeket a látogatásokat ez elején a tömeg ellenére (igaz már morgolódva), nagyon élveztem. Itt lakóként ma már be nem mennék a piacra a hétvégeken és főleg nem a megnyitóra, de turistaként egyáltalán nem foglalkoznék vele, mert mindenért pótol a látvány! 

 

A Nürnbergi Christkindlmarkt

The James Hunter Story :) 1.

Hát igen. A "Vadász Jani". (Jó, egy angolul jól tudó barátnőm szerint a James magyarul Jakab, de én akkor is maradok a Jani-nál, mert így szerinem helyesebb.)   Egy csodálatos találkozásom egy olyan zenével, ami alapjaimban rengetett meg.
Régóta készülök rá, el szeretném mesélni az egészet, úgy tűnik előbb-utóbb sikerülni is fog a történet  szavakba foglalása.
Nos: James Hunter egy szuper zenész, egy fantasztikus ember. Civilben is. Kétszer is volt szerencsém őt élőben  látni, sőt beszélni is vele. (kmm itt most kicsit köhögnöm kellett, ugyanis eszembe jutott az angol nyelvtudásom ... :) ) Több lettem a zenéjétől. A művészete lenyűgöz, a palit egyszerűen IMÁDOM!
Erről még többet (sokkal többet :) ígérem hamarosan írni fogok!
Addig is egy zene tőle. Akarom mondani Tőle. :)

24 órás vérnyomás mérés

Na ez is volt a héten!  Karra felkerül a mandzsetta, nyakba pedig a nem igazán pillekönnyű adatrögzítő egység. A kettőt egy gumikábel köti össze, ami tapasztalatom szerint mindig útban van. :)
Én is megkaptam a herkenytyűt. Hétfő délelőtt 10.00 órától kedd délelőtt 10.00 óráig. 15 percenként mér a bigyó, azaz felpumpálja magát a felkaron a mérő mandzsetta. Nyom is, fáj is, kellemetlen is .... de nem vagyok hajlandó rosszat mondani róla! :))))  Este 22.00 óra után reggel 7-ig  már "csak" félóránként" mér a drága.
Akinek már volt ebben a felemelő vizsgálatban része az úgyis tudja miről van szó, akinek még nem, de várható, az nyugodtan kérdezzen! Nem veszem el senki kedvét ígérem!

Ja! Voltam én már proktológusnál is 1 hónapja. Nem hogy nem fáj, mégcsak nem is kellemetlen! Csak igen hülye és kiszolgáltatott a pozíció. De erről itt többet nem árulok el. Persze az érintettek nyugodtan kérdezzenek privátban, őszinte leszek.

Hiányzásaim

Tudom, tudom,  nagyon le vagyok maradva a beszámolókkal. A kisfiam is ezzel idegesít nap mint nap.
"Anyu, utojára november 15-én írtál a blogodba, nem gondolod, hogy egy kicsit régen volt??"
"Jösszasz anyu, Robert Enkéről írtál utoljára ?????? Mikor volt az??"
Mentségemre fel tudnék hozni sok mindent, de nem akarok untatni senkit sem, magamat se. :)
A legeslegfontosabb, ami leginkább kikívánkozik belőlem, az  a Schäffer Erzsébettel való találkozásom/tunk (a la femili oll tugedör), de ehhez időre volt szükségem, ugyanis nagyon mélyen érintett. Nem akartam elrontani a beszámolót túllihegéssel, vagy összevisszasággal.
Várnom kellett, amíg az egész bennem leüllepedik és szavakat ölt. Már közel járok hozzá. :)

Robert Enke

A hírt gondolom mindenki hallotta. Aki nem, annak leírom: kedden öngyilkosságot követett el  Robert Enke a német labdarúgó-válogatott és a Hannover 96 kapusa. 2003-óta súlyos depresszióval küzdött, de erről a családján és a kezelőorvosán kívül senki nem tudott, nem is tudhatott, hiszen Enke biztos volt abban, ha a betegsége kitudódik azzal véget ér a futballista karrierje. Félt mindentől. Először is attól, hogy elveszíti mindenét ha befejeződik a karrierje, hiszen ő csak focizni tud, de azt nagyon, meg attól is, hogy elveszik tőle a  nemrég örökbefogadott kislányukat Leilát. El tudom képzelni mennyire kétségbe lehetett esve, ha ezt a legborzasztóbb halálnemet választotta. Biztosra ment. Ráfeküdt a sínekre a vonat elé. Mindezt 32 évesen.

Ó édes istenem, miért hagytad őt magadra, miért nem segítettél neki egy picit tovább?
Gondolom már a Lara nevű kislányuk súlyos betegségébe is egy kicsit "belehalt". A kislányt a születése után egyből műteni kellett a súlyos veleszületett szívbetegsége miatt. 7 hónapig volt intenzív osztályon. 2 évesen, a harmadik műtét után halt meg a kicsi. A kislány operációja alatt és a halála után pár nappal már edzett, edzenie kellett, hiszen végre bekerült a német válogatottba. Ezt még egy erős idegzettel rendelkező embernek is nehéz lenne, nemhogy neki. Özvegye Teresa, a férje öngyilkosságát követő napon összehívott sajtókonferencián megrendítően őszintén beszélt a valószínű okokról, Robert  Enke depressziójáról, a hihetetlen félelmeiről. Teresa előtt le a kalappal, mindenekelőtt a tartása, az őszintesége előtt.
Borzalmasan szép (ja de nem passzol ez a szó hozzá ) volt a gyásszertartás, amit a futballista klubjának stadionjában tartottak. Megindító volt az a rengeteg sportszerető ember jelenléte, gyásza, őszinte könnyei.
És itt van hozzá a ZENE. A Liverpool focicsapatának a himnusza, amit a drukkerek minden egyes meccs előtt elénekelnek. Fantasztikus, hidegleléssel egyenértékű ... gyönyörű.
Ez a dal is elhangzott a gyásszertartáson.
Nyugodj békében Robert Enke!

Schäffer Erzsébet ... újra

Hogy hol járt az én eszem, istenem?!?! Miket írtam? Dehogy 27-én, a jövő héten 19-én lesz itt nálunk az írónő! Pontosabban már egy nappal korábban megérkezik, mert ő egy angyal........ :)))
Angyal bizony, hajlandó egy nappal korábban ideutazni csak azért,  hogy ilyen emberkék mint én, találkozhassanak vele egy pár órára. Ennél nagyobb ajándékot az írásain kívül nem is tudna adni. :)

Az utóbbi időben kicsit meg voltam rottyanva, féltem nagyon mi lehet velem. Elképzelhető, hogy  a vérnyomásom a ludas benne. Jövő héten akarták rám tenni a 24 órás vérnyomásmérő herkentyűt, de természetesen Murphy -hez híven, pont azon a napon amikor az írónő előadása lesz.
Mivel a magas vérnyomás nem fogfájás, szóval rája éra vala, a tesztet 1 héttel kitoltam. :))
Schäffer Erzsébet ennél sokkal fontosabb.

St. Márton napja - farsang kezdete

Elfte, Elfte, Elf Uhr. 11.hó 11-e,  11 óra. Kezdődik a farsang. És ez a nap Márton napja. De az egészből engem csak a képen látható madár érdekel: Ja és a párolt káposzta. Finom volt! :) Előrelátóan már 1 héttel korábban foglaltuk asztalt és megrendeltük a két (negyed) szárnyast. Itt jellemzően csak 2 napig lehet ilyen finomságokat falatozni, Bécsben sokkal jobb volt, ott már szeptemberben elkezdődött a "Gansl" szezon.

Azt mondják, aki Márton napon nem eszik libát, az egész évben szegény  marad. Hát nem tudom, tavaly is ettünk ludacskát, aztán valahogy mégsem úgy alakult minden ahogy azt az ember egy ekkora madártól elvárná ....... :))

Röfinátha - H1N1

Nem gondoltam, hogy erről is írni fogok, de tényleg kínoz a kérdés:  Legyen böki, vagy ne?!?!
Naponta, sőt az információk feldolgozását követően (hajszínemtől függetlenül) óránként változik a véleményem a védőoltásról. Tegnap a nőgyógyász doktornőm kérdésemre vidáman mesélte, hogy ő pont aznap oltotta be saját magát és ezt ajánlja mindenkinek! Zavarja, hogy túl kevés ember szeretné magát beoltatni, pedig iszonyúan szükséges lenne. Tanulság: ha egy orvos erről ilyen biztosan és határozottan nyilatkozik, akkor lesz böki, beadatjuk mi is a védőoltást!

Aztán otthon telefon egy barátnővel, akinek mesélte a fogorvosa, hogy se magát se a gyerekeit nem engedi beoltatni, mert veszélyes. A fogorvos nem tudom kije pedig gyerekorvos, és ő sem oltja a saját gyerekeit. Ergo: igen, veszélyes lehet, mi se kérünk a védőoltásból!
Hírek az egyre több áldozatot követelő epidémiáról .... oltunk.
Újabb hírek Svájból, ahol tilos a 18 év alatti gyerekek oltása, a szer nem kellő idejű tesztelése miatt ...... nem oltunk.
Egy ismerős ismerőse fertőzött volt (még a nyáron Mallorcáról hozta magával a dögöt), igaz volt korházban is, de szerinte semmi különleges nem volt a betegség lefolyásában. Csak egy influenza. Oké, nem oltunk.
Tévétudósítás egy helyi bevizsgálólaborról, aminek a vezetője egy professzor nyilatkozik a vírusról, jujjj máris tapad a szemünk a képernyőre. Elmeséli, hogy ő is átesett a fertőzöttségen, durván 2 napig érezte magát csúcsformán kívül, de semmi több. Már-már mondanánk, hogy jól van, akkor nem oltunk, de a prof még nem fejezte be. Ugyanis hozzátette, hogy nagyon ganaj dolgokra (más szavakkal persze :) ) képes ez a vírus, tehát mindenkinek javasolja a védőoltást, ezért gondolom: mi is oltatunk. :))))

Aztán jött a rémhír a kétféle oltóanyagról, amiről aztán kiderült, hogy nem is  rémhír, hanem teljesen valóságos. Egyszer van a felsőbb szintnek (politikusok, kiváltságosok) a kellemesebb, a konzerváló anyag nélküli pempő és a köznépnek (szóval nekünk) a mérgező higanyos anyag. Ausztriában csak és kizárólag a higanymentes szerrel oltanak. El kéne mennünk Bécsbe... aztán 3 napos karantén valamelyik Heurigerben, egyáltalán nem rossz ötlet! :))
Háziorvosnál feliratkoztunk a várólistára, majd hívnak minket telefonon, ha megérkezett az oltóanyag. Addig még van időnk eldőnteni, hogy oltatunk, vagy nem? :)

kép:  © Ernst Rose/PIXELIO   www.pixelio.de

Schäffer Erzsébet

Remélem nem vagyok szemtelen, de nekem ő a Schäffer Erzsi. Erzsi, mert olyan mintha ezer éve ismerném. De tényleg, már hogyne ismerném, szinte mindent elolvastam tőle!

Jösszasz, mennyi az idő?  Késő van. Most már kevés szóra futja az időmből .... vár a vizszint :) ezért csak a lényeget írom:

1.  Miatta és sok más szenzációs kollégája miatt járatom a Nők Lapját évek óta (pedig kicsit húzós az előfizetése itt kilfelden )
2.  November 27-en jó pár órára Erzsi csak az "enyém" lesz! Hogyan, miként .... majd mesélek. Remélem kép is lesz, amit ide betehetek.

A mai nóta

Ez most olasz. És régi. És én imádom az ilyen zenéket. :) 

Martin Rassau - fränkischer Humor :)

Ő egy remek komikus-szinész, aki tősgyökeres frankként valamiért imádja Budapestet!  Teljesen véletlenül bukkantam különben erre az információra. Na de ne menjünk az időben ennyire előre! Az úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt felfigyeltem egy duóra, akiket elég gyakran láttam a helyi tévék műsorában. Ők ketten: Martin Rassau és Volker Heissmann a Comödie Fürth (a Fürth-i Vidámszinpad) alapítói, aktív színészei. Igaz, az állandóan nyomatott sorozatukat, amelyikben két idősödő és gyagyuló nőt játszanak nem nagyon szeretem, mert szerintem a Heissmann túljátsza. Valamikor amikor még gyerekszinpados voltam, akkor úgy tanultuk, hogy ez a ripacsság. Amikor valaki a karakter ábrázolásakor túlzásokba esik, és szó szerint túljátsza a szerepet. Martin Rassau viszont jó ebben a "Waltraud und Mariechen" (ejtsd: Marihhjen) szerepben is, ő nem lihegi túl. A két "nő" öltözéke viszont ötös, van ott fodor meg  Leo-look (remélem mindenki ismeri a fogalmat) szép számmal. :) Amikor megkérdezték a két színészt, hogy árulják el honnan vették az ötleteket a két özvegy megformálásához, ők elmesélték, hogy nagyon könnyű helyzetben voltak, ugyanis csak a helyi kávéházakba kellett bemenniük, ott ültek ezek a Mariechenek, kalapban, boában, csipkében, kesztyőben és Leo-lookban naphosszat. És nem csak egy-egy, hanem tele volt velük a kávéház! Csak hallgatózni kellett egy icipicit és már meg is voltak a témák a műsorukhoz.  :)

De vannak ennél sokkal jobb műsoraik is, természetesen nem csak és kizárólag duóban szerepelnek.
Talán másfél éve lehetett, elkezdtem nézegetni a Martin Rassau-val kapcsolatos híreket az interneten. És akkor kerekedett el a szemem, amikor megláttam a 40.születésnapján készült fényképeket, ugyanis ő díszmagyarban volt, a vendégek pedig egytől-egyik magyaros ruhákban, illetve a piros-fehér-zöld színek köszöntek vissza róluk...... és innentől persze nem volt megállás, érdekelt a téma nagyon. :) Lassan kimazsoláztam az információkat. A színész 15 éve egy abszolúte magyar-fan. Minden évben legalább egyszer elutazik Magyarországra. (Pont a hétvégén a helyi rádió, a Rádió-F  vendégei voltak. Kérdezte a riporter M.R.-t, hogy mit olvas éppen? Utikönyvet Budapestről - hangzott a válasza. :) Hát nem imádnivaló ez a hapsi? :)

Láttam őt élőben tavaly egy színdarabban, a könnyem folyt az előadás alatt attól az igazi mélyről jövő, hasizmokat ki-be húzkodó elementáris erejű, könnyfakasztó röhögéstől,  amit egyszerűen nem lehet abbahagyni annak ellenére se, hogy már mindenki felénk forgatja a fejét. Na erről a darabról fogok majd holnap beszámolni. 

The Baseballs - SUPER!!!

A tegnapi postban ajánlott "Esernyő" számuk eredetijét egy Rihanna nevű énekesnő énekelte. Ezt nem tudtam, de utánanéztem. (köszönet F.E.-nak Münkenbabe :) az infóért )   Megkerestem Rihanna original Umbrella videóját a youtubon. 42 másodpercig bírtam, többet nem. Attól amit hallottam és láttam hideglelésem lett, szóval már értem, miért nem ismertem a nénit. Valószínüleg ha tőle játszottak valamit a ládikóban én biztos, hogy másik csatornára tekertem. Nem tehetek róla, én zeneileg megakadtam az 50-es években és a 60-as évek elején. Ezért tetszik a The Baseballs is! Ez a hivatalos honlapjuk itt bele lehet hallgatni a zenéjükbe. Többen állítják (rajtam kívül is), hogy a zenéjük jobb mint az eredeti. Bezony.
Jé, most látom szombaton Münchenben buli, vasárnap pedig itt fognak játszani nálunk a Hirschben! Hopp! Megpróbálok eljutni oda.

Rock'n roll

Tessék! Tudtam én! Minden rock and roll!! :))  Imádom a The Baseballs -t, ez a német (és nem finn, rosszul írtam, sorry ) banda egyszerűen CSÚCS. :)  Tessék kérem őket meghallgatni, ettől a számtól mindenkinek jobb kedve lesz, az már egyszer tuti:

Egyszerűen isteniek a feldolgozásaik. Mindent rock and rollba írnak át (legalábbis nekem úgy tűnik) és ezzel máris belopták magukat a szívembe, (na ja, nem James Hunter magasságában :) ) , de ott vannak a kedvenceim között.! :)))))

Nagyon tetszik ez a feldolgozásuk is. The Baseballs - Bleeding love (hahahaha :)) )

A többi HF. Tessék beírni a youtoubon: The Baseballs ....